Esős napra ébredtünk, már azt hittük nem is lesz semmi a kirándulásunkból.
De biztos jó gyerekek lehettünk egész évben, hiszen csak alig indultunk el, meg
is állt az eső.
Hosszú út volt előttünk,
én tudtam, mert már többször jártam ott. De vidáman, énekszóval hamar mentek a
kilométerek is.
A kirándulás előtti nap a
tanító nénink, Pop Eszter, sok érdekességet mondott el a látnivalókról,
olvastunk mondákat is. Ezért amikor megérkeztünk az első állomásra, a
Tordai-hasadékhoz, már tudtuk milyen mondák is szólnak erről a tájról. Kerestük
is Szent László pénzét, de nem találtuk. Anyukám, aki földrajztanár, elkísért
minket és elmondta, hogyan is keletkezett a hasadék.
Második megállásunk Torockón volt. Felkerestük a Néprajzi Múzeumot, ahol
sok érdekes dolgokat láttunk. Nekem a legjobban a vaskenyér tetszett és a kaptafa.
Messziről megnéztük a Székelykő hegyet, és megígértük, egyszer majd közösen
felmászunk rá.
Elmentünk a vízimalomhoz is, ahol a bácsi elmondta és megmutatta hogyan is
működik. Nekem főleg azért tetszett mert
az én déditatáméknak is régen saját, nagy vízimalmuk volt a Nyárádon, és sokat
mesélt nekem róla. De én azt már nem láthattam. Érdekes régi házba voltunk, sok
olyan eszközt láttunk, amiket ma már nem is használunk.
Nagyon hosszú úton mentünk végig az Aranyos folyó mentén, ami nem is volt
olyan aranyos, mert erősen zavaros és nagy volt. Megérkeztünk az Aranyosfői
Jégbarlanghoz. Mindenki kicsit izgult, hogy fogunk leérni. Óvatosan, figyelmesen
lépkedve leértünk a gyönyörű jégbarlangba. Nagy hó volt még a bejáratnál, és
kicsit hideg is. Mindenkinek nagyon tetszett a barlang, de a felfele út is
izgalmas volt.
Garda Gergő, III. F osztályos tanuló
