csütörtök

Látogatóban egykori debreceni testvériskolánknál



Néhány évvel ezelőtt aligazgatónk, Demeter-Erdei Zoltán és a debreceni Eötvös Utcai Általános Iskola igazgatója, Szombathy András jóvoltából testvériskolai kapcsolat jött létre. Többször látogattunk el hozzájuk, ők is hozzánk. Nehéz nem patetikusan beszélni erről a bájos debreceni iskoláról. Egyrészt azért, mert számunkra - tanárok számára - eddig elképzelhetetlen volt egy növényekkel teli iskolaudvar (az iskola felszereltségét, a tantermek és a menza kellemes hangulatát most nem ecsetelném), másrészt azért, mert ez az iskola ma már "gazdasági" okok miatt nem létezik.

Júniusi ottjártunkkor valószínű utoljára látott gyereket az iskola, mert távozásunk napján elkezdődött a mozdítható tárgyak elszállítása.
  
Persze diákjaink ennek ellenére jól érezték magukat. A Portik Kinga tanárnő által szervezett kiránduláson megnéztük Debrecent, Nyíregyházát, az ottani állatkertet. El is fáradtak.





Csukor Brigitta:
Utolsó éjjel három fiú (Balázs,Gergő, és Arni) bejött a szobánkba miközben aludtunk, és összefogpasztáztak. Erre a többiekkel arra gondoltunk, hogy mi is kitolunk velük és összekentük a bőröndjüket,cipőjüket vízzel, fogpasztával és kínai kajával. Nagy kacagás volt azon az éjszaka, de reggel főleg mi lányok eléggé ijedtek voltunk, mi lesz ha észreveszik,de nem vették észre.






Szabó Adrienn:
A Debreceni kirándulás volt az eddigi legjobb! Gyönyörű helyeken jártunk és sok élményben, kalandban volt részünk. Éjjel nem sokat aludtunk de ahhoz képest sok energiánk volt az aznapi programhoz . Ez volt a legjobb kirándulás, és remélem hogy nem felejti el senki ezt a sok élményt!







Képek: Szabó Adrienn, Márton Evelin

péntek

Réka tanci nyugatra megy

A III. F. június 10.-én a tordai sóbányában, majd a kolozsvári botanikus kertben kirándult.  


"Aki most lent van a föld alatt [...] örül nagyon, hogy ott lehet"





"Rózsafa bólogat a kert közepén, illata hozzám száll..."

kedd

Egy szép és igaz történet


VÁGTA A KÖVESHEGYRE!


A dicső június negyedikének egy hónapos évfordulóján (tehát július negyedikén) az öreg király legkisebb fia  rohamot indított Gyergyó ellen. (mégis mi az ördögöt írhatnék, ha csak képeket kaptam az eseményről, egy dátumot, meg azt hogy az egész Gyergyóban volt?! Ha nem tetszik majd, azért Zsuzsa tantónéni a hibás.)



Egyszer csak megmagyarázhatatlan dolog történt:
 a barnainges (ez nem jelenti azt, hogy náci) Góliát, 
egy zöld emberkével a nyomukba szegődött.



...telt-múlt az idő, újabb idegenek jelentek meg, igaz azok
némelyike ellenkező irányba ment... és teljesen másképp
nézett ki a süvegük, melyet a találkozáskor nem voltak 
hajlandóak megemelni.
 



 Útközben nagy nehézségek közepette (ezt egy ősi közmondás is megjósolta) sikerült utolérni egy sánta kutyát.      

                                        


Magát a hegyet a vörösingesek őrizték. 


Amikor erre a királyfi rájött, haditanácsot hívott össze.
Az egyik ember ebből a tanácsból abban a tömbházban
 nevelkedett  amelyikben én, és ezért híres vitézként emlékeznek rá. 
  

A harc nagyon kemény volt, a végén pedig
    sokan megadták magukat. 
                                               


   A győztes vörösingesek jutalma: hazamehettek.