Jenáki Ingrid: Milyen élmény volt játszani a suli csapatban?
Balogh Ákos: Jó volt, még ha kevesebbet is játszottam most, mert egyrészt élmény volt, másrészt a galéria tette a dolgát.
Graur Medárd: Szerintem nagyon jó játszani az iskola mezében, mivel nem mindenki teheti ezt, büszke vagyok arra, hogy az iskoláért „harcolhatok”.
Ingrid: Milyen érzés hallani, hogy a társaid a nevedet ordítják a lelátóról?
Medárd: Lélegzetelállító. Már az, hogy az iskoláért szurkolnak, egy gyönyörű érzés, de ha még értem is szurkolnak...
Ákos: Az, hogy a társaid kiabálják a nevem, az motivál, mert tudom, hogy vannak akik bíznak bennem.
Ingrid: Mikor a labdát sikerült a kapuba rúgnod, mit éreztél?
Medárd: Nagyon jó érzés volt, hogy az iskolámat segítettem a rűgásommal, s ezzel hozzásegítettem a csapatot a továbbjutáshoz.
Ingrid: Van bennetek feszültség az ilyen fajta meccseken?
Medárd: Persze, mivel az a célunk, hogy minnél tovább jússunk, és nem mindig könnyű ez a sport.
Ákos: Igen, mert egy rossz passz eldönthet egy egész meccset.
Ingrid: Mi a legnagyobb cél, amit el akartok érni a csapattal?
Ákos: Minnél hosszabb ideig versenyben maradni.
Medárd: A legfőbb cél az, hogy érezzük jól magunkat.
Mi, az osztály szeretnénk sok sikert kivánni a két fiúnak, büszkék vagyunk rájuk. Örömmel és odaadással szurkolunk mi is.
