A Liviu Rebreanu Gimnazium új vezetősége

Június 28-án iskolánk élére  új igazgatót és aligazgatót neveztek ki. Az igazgató Gheorghe Nistor, korábban a 15-ös illetve a Tudor Vladimirescu iskola igazgatója volt, történelemtanár. Szaktanfelügyelőként is dolgozott. Nálunk is voltak órái (fényképe itt).

Aligazgatónőnk Péterfy Erika, kémia és fizika szakos tanárnő, korábban Mezőmadarason volt igazgatója  a "Pataky-Ágotha" Általános Iskolának, nálunk két éve tanít. (fényképe: itt).

A kinevezésük ideiglenes, de ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy előző igazgatónőnk, Adina Maria Chirilă sem versenyvizsgával töltötte be közel két évig tisztségét, ő is ideiglenesen volt kinevezve. Utoljára 2OO6-ban tartottak versenyvizsgát, a megbízatás pedig négy évre szól. Egy ideje tehát az igazgatókat, aligazgatókat évente megerősítik, vagy leváltják őket, általában a tanév kezdete előtt.

A nyolcadikos záróvizsgák eredményei

ITT: - 74-8O. oldalon a Liviu Rebreanu Iskola eredményei.

Általában a magyar  anyanyelvű diákok magyar nyelv és irodalomból kapták a legmagasabb osztályzatot, míg román nyelv és irodalomból a leggyengébbet.

Iskolánk magyar tagozatáról 9-es feletti átlaggal szerepelt:

Aszalós Szilvia
Baricz Anetta
Burján Csenge
Dávid József Dániel
Keresztes Levente

"Az iskola román és magyar vezetői sem tudták megfelelően kezelni a helyzetet, ezért együtt kell távozniuk" (?)

2O13 június 28-án több kollégánkat kellemetlen meglepetésként érte a bejelentés, miszerint Demeter Erdei Zoltán aligazgatót a tanfelügyelőség leváltotta.

A készülő leváltásról egy néhány nappal ezelőtti tanfelügyelőhelyettesi nyilatkozat már szólt, de az indok meglehetősen furcsának tűnt (lásd a bejegyzés címét). Nem volt tényekkel alátámasztva, egy egyszerű újságírói kérdésre elejtett, rövid idő alatt megfogalmazott véleménynek véltük, már csak azért is, mert a igazgatónőt  nem leváltották, hanem maga mondott le, s lemondása több mint egy féléve beszédtéma volt. A nyilatkozat kapcsán azok a szülők is közzétették véleményüket, akiket atrocitás ért az évzárón.

Illés Ildikó nyilatkozata, annak előzményei: itt
a Horváth Kovács Ádám vezette szülők érvei, követelései: itt

A legfőbb gond az aligazgatócserével, hogy ha üzenetként fogjuk fel (és hogyan tehetnének másként azok, akik külső szemlélőként próbálják megérteni Illés Ildikó szavait), akkor ez nem egy világos üzenet. Persze állhatnak a háttérben teljesen más okok, személyi szimpátiák, antipátiák. Akkor viszont teljesen szükségtelen bármiféle elvre, vélt mulasztásra hivatkozni, csak fölösleges zavart kelt. 

Demeter Erdei Zoltán sokunk számára jó kollégának tűnt. Türelmes, nem az emberi hiányosságokat rögtön kihasználó kritikus, akadékoskodó, hanem szabad kibontakozást biztosító, konfliktusok elsimítására törekvő, s nem azokat kiaknázó vezető volt.  Mivel úgy érzem, hogy ilyen tekintetben követendő példa, s ez az iskolablog az ő kezdeményezésére született, e minimális méltatás és egy köszönöm innen is jár neki. 

Peligro - Danger

 

Amikor egy jó évvel ezelőtt, megkértem a nyolcadikosokat, hogy soroljanak fel 5 kellemetlen és 5 kellemes iskolai élményt, azzal a szándékkal tettem, hogy megtudjam, játszanak-e valamilyen szerepet iskolai ünnepélyek a diákok életében. 

Várakozásaimnak megfelelőek voltak az eredmények, egy-két diák megemlítette az évzárót és az évnyitót. És ez teljesen rendjén van. Nem kell eseményeknek, izgalmaknak történniük sem évzárón, sem évnyitón és nem biztos , hogy az lenne a helyes, ha bármiféle ideológiát, eszmét kellene, hogy harsogjanak a nagy ünnepélyességgel megrendezett nemzeti emléknapok. Iskola udvarán nem is voltak ilyen rendezvények az elmúlt években. De nem biztos, hogy így marad, erre figyelmeztet a mai nap.

             A mai bejegyzés megszokott dolgokról szólt volna  - normális körülmények között: Hajni és Xénia tanító néni elbúcsúzott a negyedikesektől (lehet hogy Zsóka tanító néni is, de hozzá nem jutottam el). A kedves diákok megkapták a jutalmukat, szépek voltak a beszédek, néhányan meghatódtak, de nagyon kevesen, mások oda sem figyeltek az egészre, többek között azért, mert meleg volt. Az igazgató néni megdicsérte azokat, akik egyenruhában jöttek az évzáróra, pedig az egyenruha olyan amilyen. Kb. ennyi lett volna, plusz néhány az oklevelek kiosztásáról, Timiről, aki elhullatta az oklevelét, stb. 


A mai ünnepség viszont más volt mint a többi. Kezdődött azzal, hogy az igazgató néni mondott valamit arról, hogy az iskolai ünnepségnek arról kell szólnia, amiről szólnia kell, s nem felnőttek gőgjéről (orgoliu). Ezzel arra utalt, hogy magyar szülők egy csoportja egy molinón kétnyelvű feliratokat követelt.

Egy másik szembetűnő eseménynek számított, hogy a román diákok közül sokan kokárdát viseltek, vagy nemzeti színű szalagot a nyakukban. Csak remélni lehet, hogy ez nem a megindító Sabrina - üggyel áll kapcsolatban. 



Persze kétnyelvűség azért volt most is. Aligazgatói beszéd, a magyar osztályfőnökök magyarul szólították ki a díjazottakat. A biológia tanár néni még komolyabban vette a kétnyelvűséget, mert románul is elmondta, hogy milyen ügyes a VI. E. Az igazgató néni meg is diécsérte őt ezért, mármint azért, hogy románul is elmondta. A kémia tanár néni is szeretett volna dicséretet kapni. Ezt onnan lehet tudni, hogy ő kellemes vakációt kívánt románul. De nem kapott dicséretet. Ezen a többi magyar tanár nagyon elszörnyülködött, és felhagyott a nyelveken szólással, kizárólag anyanyelven beszélt. 

Érdekes volt még a kétnyelvű diplomák esete. Miután az RMDSZ által nyomtatott kétnyelvű oklevelek nem voltak elfogadhatóak a tanfelügyelőség számára, az aligazgató bácsi intézkedett, az igazgató néni pedig beleegyezett, hogy a tavalyi okleveleket sokszorosítsák. Ezen már vannak olyan szimbólumok, melyek érzékeltetik, hogy Románia a mi hazánk, viszont csak egynyelvűek, t.i. magyarul van rájuk írva.  De belekötni nem lehet - a tanfelügyelőség adta ki őket. 


De ami tényleg nagyon újszerű volt, és még nem volt, az a dulakodás. Merthogy ilyen is történt, bár ez sokak számára észrevétlen maradt. Néhány román szülő ugyanis nagyon szépen kérte a kétnyelvűséget követelő szülőktől, hogy távozzanak. Miután jogos követelésük nem teljesült az egyik román szülő kénytelen volt összetépni a molinót.

Másik részről viszont szintén jogosan merülhet fel a kérdés: ha a kéttannyelvű iskolákban, a kétnyelvűség miatt vannak konfliktusok, mi értelme az ilyen jellegű intézményeknek?

Képek: Ferencz Éva, Kerekes Szilárd

Cseke Tünde Gizella

 Kolléganőnk ebben a tanévben érkezett hozzánk. A nagykőrösi Károli Gáspár Református Főiskolán végzett. Közel 18 éve tanít,  dolgozott Marosszentgyörgyön, a marosvásárhelyi Alexandru Ioan Cuza Gimnáziumban és a Balavásárhelyi Általános Iskolában. Nálunk egy előkészítő osztállyal foglalkozott, és utólag bevallotta, hogy tartott ettől az új feladattól, de nem volt annyira nehéz.  

"Üresen áll a fészek"... Naná. Hiányzik belőle a kétnyelvű oklevél.

  

Már azt gondoltuk, hogy semmi új nem lesz a tavalyi nyolcadikos évzáróhoz képest. Osztályfőnöki óra, osztályfőnöki beszédecske, a kisebbek elbúcsúztatják a nagyobbakat, olykor derűs arcú olykor  pityergő diákok és szülők,  magyar diákok sorfala, aztán az udvaron felváltva román és magyar beszédeket mond az igazgatónő, aligazgató és 

a diákok, boldogok az oklevelet kapók, elhangzik a sokat idézett kecskerím az üres fészekről, a megnőtt szárnyról, az alkonyatban repülő fecskéről, és ki tudja hova készülődő diákokról - mely versikét ki tudja mi okból Ady Endrének tulajdonítanak, de senki sem tudja megmondani, hogy Adynak melyik verséből való, viszont van egy hozzá hasonló Wass Albert versike... pardon, egy komoly vers melynek komolyságát csak emeli hogy van benne Krisztus-munka, Golgota, bánat-gladiátor, igaz ezt  a részét nem szokták idézni ... mindegy. A lényeg, hogy délután buli van, és a buli elhúzódik többek között azért, mert jó együtt sírni.

És valóban, ez mind megismétlődött, egyet kivéve: magyar diákjaink oklevél nélkül maradtak, hála azoknak, akiket zavart, hogy a kétnyelvű oklevelekről hiányoznak bizonyos szimbólumok, meg hogy kétnyelvűek. A tanfelügyelőség ezért úgy döntött, hogy nem szabad ezeket az okleveleket kiosztani, mert feszültséget keltenek. És mivel a Liviu Rebreanuról elnevezett kövesdombi iskola magyar osztályfőnökei csak az ünnepség megkezdése előtt néhány perccel értesültek erről, a magyar nyolcadikosok az orrukat lógathatták a diploma helyett, amikor ki kellett állniuk az őket búcsúztatók elé. Feszültség viszont tényleg nem látszott rajtuk, tehát a döntés bölcs volt, méltó és igazságos, illő és üdvös. 

És a buli tényleg jó volt! Meg el is húzódott! 

Képek: Cseke Tamás, Laczkó Mátyás, Molnár Adrienne, Péterfy Erika

"Itt a völgyek, folyók szebbek, mint más helyen..." (Valahol Európában)

  és a nagy kerek szivárványlapótyát sokan megfoghatják 

 ezen a feketén ugrálni is lehet

  a kör alaprajzú szittya örökségben sok jó ember elfér

a Szivárvány havasán népdalversenyen boldogok akik díjat nyernek (Marton Orsolya I. díj, Laczkó Adrienn II. díj)

a kiránduláson meg lehet pihenni
és lehet vígan ázni

 

Szabó János Szilárdot meg szabad dobálni és  tapsolni, meg még két másik volt diákunkat (Barabás Annamária és Dénes Gitta) 

Képek: Barabás Enikő, Ferencz Éva, Kerekes Szilárd, Kozma Rozália, Portik Kinga, Szász Emese Rebeka