Szabó Eszter az V. D osztályba jár. Szereti a meséket. Vett már részt megyei és országos mesemondó versenyeken, és írt is már mesét (lásd itt). De írt verseket is, egy megjelent a Napsugárban.Versei közül több állatokról szól, olykor ő maga jelenik meg mint állat bennük, pl. a szabadságnak örvendő madárka. A következő verseket többnyire harmadikos korában írta.
Mikor játszom...
Mikor játszom,mintha madár lennék,
szelek szárnyán süvítenék,
mint a villám úgy repülnék.
De amikor mondják:
"Gyere, fel kell menni!",
akkor a madarat megfogják,
aranyos kalitkába zárják,
beviszik a házba,
sötét fal árnyékába.
A madárélet megszakad,
és visszanyerem emberi alakomat.
Zöld...
Zöld a fű az ég alatt,
Száll a dal a nyír alatt,
Nyár van már a réteken,
Boldogság a szívekben.
Erdő szélén kis tisztás,
Oda megy a sok barát,
Augusztusnak elején
Boldogság az életcél.
Erdő szélén kis patak
Őz ott nyugodtan ihat,
Gólya száll az égen át,
Fecske koma mit csinálsz?
Érik már a korkodus,
A Nap mellett szivárvány,
Ott játszik a tündérlány.
