szombat

Nagyon baba volt!

Április elsején minden tapasztaltabb osztályfőnök megpróbál résen lenni, bemegy az osztályába többször, nehogy elszabaduljon a fantázia, a lendület, és az indulat. Jómagam is kétszer mentem vizitbe, és mindig elégedetten nyugtáztam, lám-lám milyen aranyosak, kedvesek és szelídek, vajon kire ütnek?

Hosszabb ideje pályán lévő tanárok már kevés dolgon tudnak meglepődni, mindazonáltal nagyon hálásak vagyunk, ha a diákok csupán annyit csinálnak, hogy "megfordítják az osztályt", s mellőzik mondjuk a terem toalettpapírba való becsomagolását. Mindig elismerjük, ha valami olyat tesznek, amin látszik az összefogás és a gondos, időt igénylő kidolgozás. Ilyen több volt az idén. Itt van például mindjárt  a tömeges lógás, ami számomra azért volt jó, mert remekül lehet 6 diákkal dolgozni, és  nagyon büszke vagyok, hogy az órámon kettővel több diák maradt , mint egy kolléganőnél - hálából bájos viszontréfa sorozat van tervbe véve. Eredeti volt az is, hogy egyik osztály az óra első 5-1O percében előre eltervezett módon nem volt hajlandó jelentkezni, holott épp  II. fokozati vizsgát megelőző inspekció (óralátogatás) volt.

És újdonság volt a VI. D osztály performansza, mely jó hangolatú volt, látványos és nagyon kellemes emlék marad mindenki számára.


Molnár Bea beszámolója:

Tehát román óra előtt kitaláltuk az osztállyal, hogy vicceljük meg a tanárnőt valamivel. Nekem jött egy ötletem, hogy mi lányok kössük kétfelé a hajunkat, és rúzsozzuk ki a szánkat. Ezután egymás után jöttek az újabb ötletek. Eszter és Kriszta mondták, hogy hoznak plüssmackókat. A fiúk is nagyon segítettek nekünk. Az ajtóra ragasztottunk egy lapot, amire azt írtuk, hogy "Grădiniţă" (óvoda), a táblára pedig azt, hogy "Bun venit la Grădiniţă" (Isten hozott az óvodába). Amikor bejött a tanárnő nagy szemekkel nézte, ahogyan mindenki ül a padján, és játszik a padtársával. Serbán szopta az ujját. Aztán mindenki tapsolt, és szerintem mindenki nagyon jól érezte magát.







képek: Kodori Tímea vagyis Timejja