Március
15-e vitathatatlanul az összmagyarság legnagyobb ünnepe,hiszen
ezen a napon a világon bárhol is élnek magyarok méltósággal
emlékeznek 1848-49 nagyivű eseményeire,nagyszerű hőseire.
A
magyarság gyakran ünnepelhet,hiszen kultúránk,történelmünk
sokszor kinál rá alkalmat, s mégis március 15-ének ünnepe áll
szivünkhöz a legközelebb,mert ekkor érzi a világon minden magyar
a legjobban,hogy olyan nemzet tagja,amely bebizonyitotta a
nagyvilágnak,hogy milyen hatalmas dolgokra képes egy szám szerint
kis nép,ha a szabadságáról van szó,küzd érte és összefog a
cél érdekében
A
történelem tavaszát előkészitő reformkor kiváló vezető
egyéniségei Kossuth,Széchenyi,Deák mertek álmodni és merték
hinni azokat a nagyszerű vágyakat és távlatokat,amelyeket a
márciusi ifjak meg is fogalmaztak 12 pontban,sőt el is fogadtatták
a Helytartótanáccsal. Igaz, a folytatás nem volt könnyű,a békés
szakaszt harc követte, s csak véráldozat árán tudták védelmezni
az elért eredményeket. De a lelkesedés töretlen volt, a nemzet
vállalta ezt az áldozatot a történelmi Magyarország egész
területén.És hogy a vég mégis tragikus volt, az nem a nemzet
gyávaságán múlott,hisz az enyenlőtlen túlerővel szemben
tehetetlen volt a magyar.
Az
utókor mégsem a legyőzött forradalomra, a veszteségre
emlékezik,hanem a tettek nagyszerűségére,arra a példamutató
helytállásra, amelyet feledni nem szabad.
Március
15-e tehát a bátrak, az áldozatot vállalni tudók és akarók, a
váltotathatatlanságba bele nem nyugvók , valamint a nemzetért és
emberi méltóságért cselekvők ünnepe.
