"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól" (Zsolt 23:4)

Amikor az aligazgató néni (a volt oszi) megérkezett még nem gondoltuk, hogy innunk kell majd az ijedtségre. Pedig sok jóra eleve nem számítottam, és óva intettem, figyelmeztettem új kolléganőnket, Szabó Tünde oszit, hogy az ilyenfajta rendezvényekkel kapcsolatban mi a Keresztény Motorosok hivatalos álláspontja - ("a sátán kultuszát támogatják" -lásd itt), ő csak legyintett, hogy ő nem motoros. Akkor még ő sem gondolta, hogy a Halloween buli 
végére nagyon gonosz lesz a tekintete, s az egyik szeme vörösen fog fényleni a fényképen, pont mint a többi megszállottnak. És itt rögtön le is szögezném, hogy az ünneplő társaságból valószínű csak e sorok írója maradt meg tiszta lelkűnek, nem csak azért mert fehérbe öltözött, hanem egy román nyelvű varázsszöveg alá ült be, amely így hangzott: "a két szerzetes őrizte...". 

Az ünnepélyes megemlékezésen amúgy részt vett számos ifjú boszorkány, viszonylag jó állapotban lévő halott és élénk zombi, no meg egy jámbor pap is. A zsűri nem csak a jelmezeket díjazta, hanem Gede Andrea táncát és Fángli Géza yo-yo játékát is. A szertetlakoma is jól sikerült.