Valaki iskolánkban úgy gondolhatta, hogy megannyi történelmi személyiség között ott a helye Rákosi Mátyásnak is folyosó falán, és valami pecséttel felnyomta a nevét. Nem tudom mikor történhetett, én Rákosiról szóló dalt már elég rég nem vittem be órára. De itt az ideje, hogy felelevenítsük a kommunista diktatúra korszakát, mely bár egyesek számára tényleg egy jobb világot hozott Kelet-Európában, összességében viszont mégis egy tragikus korszak volt. Aktualitását az adja, hogy Magyarország ezelőtt közel 100 éve, 1919 tavaszán ismerkedik meg először a kommunista rendszerrel, és közel harminc évvel ezelőtt, 1989-ben szűnik meg egész Kelet-Európában.
Hamarosan sor kerül egy szavalóversenyre, melynek megrendezésére a Bethlen Gábor Alaptól kaptunk támogatást. Iskolánkban Albert-Buzási Margit magyartanárnő és Barabás Enikő tanítónő foglalkozik a gyerekek felkészítésével. A vetélkedőn olyan verseket kell szavalni, melyek valamilyen ideológiát, eszmét közvetítenek. Ezek lehetnek kommunista versek is, melyekből itt található egy csokor.
Néhány héttel ezelőtt 2-3 napon keresztül ingyenesen elérthető volt az ARCANUM adatbázisa, innen fényképeztem ezeket a képeket a KISDOBOS nevű fiataloknak szóló lap 1960-as évekbeli számaiból. A kisdobosok 2.- 4. osztályos tanulók voltak Magyarországon. Az ennél nagyobb általános iskolásokat úttörőknek hívták.
E három vers arra az időre emlékezik, amikor a világ első kommunista országában,
Oroszországban (később Szovjetunió) a kommunisták 1917-ben átveszik a hatalmat.
A kommunisták azt hirdették, hogy az állam a dolgozó népé, az egyszerű munkásoké,
és nem a gazdagoké. Persze később kiderült, hogy ez nem egészen így van.
A vörös csillag és a vörös zászló a kommunizmus jelképe.
Az Auróra az első hajó volt, amelyre 1917-ben kitűzték a vörös zászlót. E vers úgy emlékezik meg róla, hogy közben az 1961-től kezdődő szovjet űrrepülést is dicsőíti. A vers szövege érthetetlen módon azt állítja, hogy ha nem lenne kommunizmus, akkor az oroszok sem műholdakat sem űrhajókat nem építettek volna.
1919 tavaszán rövid időre, 133 napra, a kommunisták szerzik meg a hatalmat Magyarországon is. Erre emlékezik a következő vers, persze úgy, hogy nem említi a vörös (kommunista) katonák által elkövetett rémtetteket.
Magyarországon a második világháború után kerül a hatalom ismét a kommunisták kezébe. Ekkor a német csapatokat elűző szovjet (orosz) katonák hozzák el az új világot egész Kelet-Európába. A szovjet katonák rendkívül durván bántak a lakossággal, ennek ellenére A katona érkezése és az Egy szovjet harcos teljesen másként mutatja be a háború végét.
Magyarországot 1945 áprilisában foglalta el teljesen a szovjet vörös hadsereg, ezért április 4. a "felszabadulás napja" hivatalos nemzeti ünnep lett. E nap tiszteletére íródott a következő vers.
Egy másik, nagyon fontos ünnep volt négy évtizeden keresztül május elseje, amikor hatalmas felvonulásokat szerveztek, melyeken mindenkinek kötelező módon részt kellett vennie.
Még az utolsó, karácsonyfáról szóló vers jól szemlélteti a kommunizmus hamisságát. A kivágott fenyő ugyanis nem csak belenyugszik sorsába, hanem a végén még örül is, hogy felcicomázott díszlet lehet egy ünnepen.
