Facebookos bóklászások során tűnt fel, hogy a VII. D osztálynak (osztályfőnök: Péterfy Erika),
milyen színes programja volt az elmúlt héten. A beszámoló megírására Kiss Orsolya vállalkozott.
Iskola másként hét a kövesdombi általános iskolában
A mi iskolánk május 29-től június 2.-ig tartotta az iskola másként hetet. Az én VII. D - osztályom hete nagyon izgalmas és érdekes volt.
Hétfőn, 29.-én Panitba mentünk és ellátogattunk a Therezia sajtgyárba és még egy ottani iskolába. A sajtgyár eléggé érdekes volt, mivel a férfi, aki körbevezetett minket, elmesélte hogyan készül és miből készül a sajt. A sajt alapanyaga a tej, ami 90%-ban megtalálható a sajtban. A tej vízből, szénhidrátokból, tejzsírból és proteinekből, azaz fehérjékből áll. Megmutatta azokat a gépeket, amikkel dolgoznak és a labort is, ahol ellenőrzik a tejet, pl. azt, hogy nincs-e benne a kelleténél több víz, ugyanis a gyár olyan emberektől hozza a tejet, akiknek van tehenük, és természetesen a gazdák pénzt kapnak a tej minőségétől függően. Minden helyre bevitt minket, ahova lehetett. A végső állomás a gyár üzlete volt, ahol megkóstolhattunk két féle sajtot. Az egyik füstölt volt és a másik nem.
Miután jóllaktunk, és megköszöntük a vendéglátást elindultunk a Kádár Márton Általános Iskolához. Itt Adorján Beáta igazgatónő és Deák János volt igazgató kalauzolt minket. Amikor beléptünk, egy átlagos kis falusi iskolának tűnt, de amikor körbe vezetett minket az egyik tanár akkor elállt a lélegzetünk. A folyósok nem volt semmi rendkívüli, de az osztálytermek varázslatosak voltak. Volt egy matematika terem, ahol a falon polieszterből voltak feltéve a hatványok és a gyökök. A tábla fölött pedig ez volt felfestve: " A Matematika a tudományok királynője. " Az iskolának volt külön múzeuma is, ahol mindenféle régiségeket állítottak ki, például petróleumlámpa. A régiségeket a diákoktól gyűjtötték össze. Az iskolának még egy külön könyvtára is volt, ahol olvashattak a diákok és volt filmvetítőjük, ami elég hasznos a tanuláshoz, ebben a könyvtárban tartották az iskolájuk zászlóját is.
Kedden, 30.-án a Marosvásárhelyi Rádiót tűztük ki úti célul. A Tudor (Sásvári) negyedig sétáltunk el, ahol már várt minket Sármási-Bocskai János bácsi, hogy körbevezessen. Óriási az épület, nem úgy képzeltük el, mint amilyen valójában volt. Bementünk egy nagy terembe, ahol általában zenét vesznek fel. Van mikor ez közönség előtt, történik. Ott a bácsi elmondta nekünk, hogy a Marosvásárhelyi Rádió már 1958-től működik. Napjainkban középhullámon és ultrarövidhullámon is reggel 06:00 óra és este 22:00 óra között sugároz , 4 féle nyelven vannak műsoraik: magyarul, románul, németül és roma nyelven. Magyarul a 106,8-as ultrarövidhullámú (106,8 MHZ ) frekvencián lehet hallgatni, ha jól emlékszem. A bácsival letisztáztuk, hogy ameddig körbevezet addig mi csendben maradunk, mert vannak olyan helyiségek, ahol éppen dolgoznak egy felvételen, vagy pedig élőben közvetítenek. Minden stúdióban volt fülhallgató, mikrofon és a számítógép. Miután körbejártuk, visszamentünk a nagy terembe ahonnan elindultunk. Azt mondta, kérdezzünk bátran, mi már sorjába taroltuk le a kérdéseinkkel. Sok bakira fény derült, ami eléggé vicces volt.
Szerdán, 31.-én búvárkodni mentünk a Weekendre, a fedett uszodába. Az osztályunkból egy gyereknek az apukája a hegyimentőknél dolgozik, ami a vizimentőkkel hasonlatos munka, ugyhogy ő tartotta nekünk a bemutatott a felszerelésekről. A búvárok alapvető felszerelése az oxigénpalack, amiben levegő van. Az oxigénpalackhoz van csatlakoztatva egy fő gumicső, amin kijön a levegő, ha szívjuk. A neve csutora és azt a szánkba kell helyezzük. Van egy mellék csutora is, amiből tartalék levegő jön. Ezt vészhelyzet esetén használják. Ahhoz, hogy magukkal tudják vinni az oxigénpalackot a víz alá, felszerelik egy búvármellényre, amibe egy gumicsőre felszerelt pumpával lehet levegőt pumpálni és kiengedni. A mellény zsebeibe ólmot tesznek, hogy lehúzza őket a viz alá. Kell egy búvárszemüveg, ami befogja az orrot is, hogy ne párásodjon annyira a szemüveg. Azt mondta, hogyha beleköpünk biztosak lehetünk benne, hogy nem fog bepárásodni. Legutoljára pedig kell egy uszony, ami egy béka lábához hasonlító gumicipő. Elmondta, hogy a búvárkodás egy nyugodt sport. Mindenki lemerült a felnőttek segítégével, és még pár képet is tudtunk csinálni a víz alatt. Nagyon izgalmas volt látni a víz alatt a csempét és minden mást. A búvárok a tengerben gyönyörű halakat és más élőlényeket figyelhetnek meg, úgyhogy a tengerben jobb búvárkodni, mint egy medencében.
Csütörtökön, elsején gyereknap volt, és egyben szünidő is, de az osztályfőnökkel (Péterfi Erika) eldöntöttük, hogy elmegyünk kirándulni és akkor pénteken bepótoljuk az elmaradt szabadnapot. Szalárdra mentünk, a Szerecsen-tetőre túrázni. Felmásztunk a Kelemen-havasokba, hogy megfigyelhessük a természet csodáit és azokat a helyeket, ahol csatáztak régebb, azaz háború folyt. Még egy viperát is láttunk. Nagy meredeken másztunk fel és mire elértük a csúcsot már nagyon fáradtak voltunk. Megálltunk enni és láttuk a szemben levő hegyeket, amik a Görgényi-havasok voltak. Lefelé pedig bementünk 2 barlangba. Az egyiket a háború idején csinálták egy nagy sziklából fegyvertárolónak. A másik egy fatörzsbarlang volt, amik eléggé egyedi darabok, mert nagyon érdekes módon alakulnak ki. Persze néhány méterenként pár lövészárkot is láttunk. Miután leérkeztünk és felültünk a buszra Ratosnyán álltunk meg egy kicsit számháborúzni. A számháború egy nagyon érdekes játék, amiben fejlesztjük a csapatszellemet, azaz a csapatmunkát. Ez egy eléggé eseménydús nap volt.
Így telt el a VII.D - osztály másként hete, ami szerintem az eddigi legjobb volt, de eléggé fárasztó is. Nekem nagyon tetszett minden és remélem, hogy majd még lesz alkalmam ilyen érdekes helyekre menni, és ilyen sok információval gazdagodni.
Kiss Orsolya - HelgaVII. D - osztály
Képek: Kiss Orsolya Helga, Péterfy Erika
