csütörtök

Szovátai emlék - Sophia Néni levelesládájából




Egy kis kudarc

Orbán Zsiga: Csókolom! Van egy gond, a lányok nem engedik hogy a videót feltöltsem a You Tube-ra!





A reklám
Kilyén Tamás Dávid:  Az Outward Bound tábor nagyon jó mivel megtanítja neked hogy soha ne add fel, és hogy kitartó legyél. Ezek mellett olyan élményekben részesülhetsz, amiket soha nem fogsz elfelejteni. A programok nagyon érdekesek és építő jellegűek. Megtanítanak arra, hogy csapatban dolgozzál, és figyelj oda a másikra. Nekem nagyon tetszett, sok mindent tanultam.


A történet maga

Szász Csongor: Csókolom Sophia Néni! Leírom, hogy mik történtek a táborban. Pénteken megérkeztünk, és az volt az első tevékenység, hogy az egész csapatnak rá kellett állnia egy sátorlapra, és azt úgy kellett megfordítani, hogy nem lép le róla senki. Ez nehezen sikerült  nekünk épp ezért, másra nem volt idő, csak a szerződés kötésre amiben aláírtuk, hogy nem szegjük meg a szabályokat.

Utána ebédeltünk, és délután lementünk Szovátára ( eddig is ott voltunk, csak most a városi részébe) és ott 5 csapatra oszlottunk (hárman voltunk egy csapatban). Az volt a feladatunk, hogy kell szerezni 1 főtt tojást, de nem pénzért, hanem meg kellet dolgozni érte. Mindezt fél óra alatt. Mindenkinek sikerült. Volt ki hamar megszerezte volt ki az utolsó percben érkezett meg (ezek voltunk mi). 

Utána az volt a feladat, hogy el kellett adni a tojást de nem pénzért hanem egy élettörténetért. Hazafele úgy mentünk, hogy minden fiúnak kellett választania egy lányt, és úgy kellett hazafele menni, hogy bekötöttük az egyiknek a szemét, a másik pedig vezette. Az első körben a vezető foghatta és beszélhetett azzal kinek szeme be volt kötve .Utána cseréltünk. A másodig körben csak beszélni volt szabad, és az utolsó körben pedig se beszélni se hozzá érni nem volt szabad. Ezért e helyett más hangokat kellett kitalálnunk, hogy vezessük ,,párunkat,,  (pl: tapsolás, köhögés, stb.). 

Szombaton Tibi (a táborvezetőnk) elhatározta, hogy ad egy térképet egy iránytűt, és elmegyünk egy egynapos túrára. Megígérte, hogy csak akkor szól, ha 10 km-re letértünk az útról. A táv fel volt osztva 3 részre, mi is három csapatra és meg volt mondva mindegyik csapatnak, hogy meddig kell vezetni.





Útközben el kellett érni két helyet, az egyik egy szikla volt, amire fel kellet másznunk. Nyugodjon meg Sophia Néni, ki voltunk kötve, vagyis nem volt ahogy leesünk. A másik célpont meg egy fal volt ahol rappeleznünk (kötélen való ereszkedés) kellett (itt is ki voltunk kötve). Ezután hazamentünk, és lefeküdtünk.Vasárnap pedig mentünk a kötélkertbe, ahol rekeszt másztunk (az olyan hogy ilyen sörös dobozokra kellett felmászni, Burma hídján mentünk, amit nem tudok leírni (a régi oszink tett fel képeket) és tiroliztunk. Ezután pedig haza kellett menni. 





   


Az igazság másik oldala

Laczkó Noémi: Kedves Sophia néni! Aznap,amikor az osztályunk nagy része kirándulni volt nagyon érdekesen teltek az órák. A tanárok könnyebben lekötötték a figyelmünket, sokkal több gyakorlatot oldottunk a megszokottnál és mindenki többször is sorra került. Úgy gondolom,mindenki jobb tanulási eredményt érne el, ha kis létszámú osztályok lennének.


Fényképek: O.B., Péterfy Erika, Szarka Balázs


Régebbi kirándulós történetek:

Édesek vagyunk (2013)

F. Döme temetése (2013)

Szász Emese: Kirándulás Kőrispatakon (2012) 

Domokos Erzsébet: Kirándulás Véckén (2012)

Egy szép és igaz történet (2011)