Iskola a Dombon

csütörtök

Tanévnyitó ünnepség nélkül

indult az új tanév, de ezen valószínű senki sem kesergett. Három-három magyar és román előkészítő indult az idén, és ugyanez a helyzet az ötödik osztályokban, bár meg kell jegyezni, hogy a román osztályokban több diák van.

Demény Noémi rajza

Magyar tagozaton az idén 14 tanítónő tanít. Örömmel vettük tudomásul Kelemen Erzsébet visszatérését.

Tanítónők

0. D Jánosy Zsuzsanna

0. E Pop Eszter

0. F Gáll Klára

I. D Kozma Rozália

I. E Bongo Hajnalka Jázminka

I. F Barabás Enikő

II. D Kelemen Erzsébet

II. E Tóth Hajnal

II. F Szőri Kinga

III. D Szász Réka

III. E Cseke Tünde

IV. D Sipos Tünde

IV. E Nagy Árkosi Éva

IV. F Diosán Csilla

Kevés változástól eltekintve (Szabó Tünde tanárnő osztálya a földszintre költözött), a felsőbb osztályok ugyanabban a teremben maradtak, mint az előző évben.

Újabb osztályterem falát varázsolta el Demény Noémi rajztanárnő.

Demény Noémi rajztanárnő munkája

Demény Noémi tanárnő munkája

Iskolánk magyar aligazgatónője továbbra is Ercse Éva tanárnő. Magyar tagozaton jelenleg 24 tanár tanít, köszöntjük az újonnan érkezőket (vörössel kiemelve).


Albert-Buzási Margit	magyar
Majláth Gabriella	magyar
Nagy Erzsébet Beáta	magyar
Antal Gyopárka	angol
Gáspár Judit	német
Pintyi Ecaterina	angol
Simó Melinda	számtan
Szabó Tünde	számtan
Vészi Gabriella	számtan
Molnár Áron	technológia, informatika
Bőr Atilla	fizika
Veres Erika	kémia, fizika
Csiki Edit	biológia
Kerekes Szilárd	történelem
Lengyel Emese	földrajz
Józsa Hajnalka	zene
Demény Noémi	rajz
Grüman Aida	református vallás
Szabó-Elek Leila	református vallás
Csákány Tünde	katolikus vallás, történelem, társadalmi nevelés
Szabó Tímea	társadalmi nevelés
Böjte Attila	testnevelés
Incze Loránd	testnevelés, társadalmi nevelés, technológia
Kerekes Sándor	testnevelés

Péterfy Erika tanárnő elbúcsúzott tőlünk. Köszönjük aligazgatói, vezetőségi tanácsi és tanári tevékenységét, mellyel nagyban emelte iskolánk színvonalát. Hiányozni fog.

2017 (?)

Kémia verseny (2017)

2018-2019, Marosvásárhely és Szeged

Hetedikes osztályfőnökként Bendzsivel búcsúztatta
a 2017-ben végzett osztályomat

hétfő

Garda Izabella Júlia: Élménybeszámoló

„A diák, míg tanul, nem méltányolja a tanárait. Csak később, amikor már többet tud a világról, érti meg, milyen sokkal tartozik azoknak, akik nevelték. A jó tanár nem vár dicséretet, sem szeretetet a fiataloktól. Kivárja, hogy idővel megkapja tőlük.” (Darren Shan)

Eljött a várva-várt augusztusi hétvége, amikor találkoztunk, mi a 17-es iskola egykori diákjai. Mondhatnám, akkora izgalommal készültünk, mint 45 évvel ezelőtt (mikor repültek el az évek???) amikor először léptük át az iskola kapuját. Kedves, mosolygós tanító néni várt minket, drága Székely Zsuzsánna. Az évek elteltek, de a Tanci most is akkora örömmel, lelkesedéssel fogadott mint akkor. Olyan drága volt, ha valakit annyi év után nem ismert fel olyan könnyen ( változtunk mi is bőven) csak annyit mondott: mosolyogj, mert akkor felismerem a gyerekkori mosolyod most is…

1980-ban kezdtük az általános iskolát, 32-en, V. osztálytól még 5 új diák került hozzánk, miután feldaraboltak egy osztályt. Így 37-en lettünk, akik végül 1988-ban befejeztük általános iskolai tanulmányainkat. Akkor még nem tudtuk, 1 év múlva megjön a “nagy változás”… Most kellett rádöbbenjünk, hogy a nagybetűs Élet vagy Sors a szélrózsa minden irányába szétszórt minket. Ketten közülünk, sajnos már fentről néznek le ránk. Emlékük legyen áldott, nyugalmuk csendes. Mint az előre ment tanáraink szép emlékei is. Ma csak 13-an tudtunk találkozni e rohanó világunkban... De megígértük, ezután gyakrabban fogunk.

Olyan jó volt végighallgatni, mindenkiből milyen nagy betűs EMBER lett, mindenki megtalálta a helyét a társadalomban. Színes a paletta kiből mi lett, de olyan színesek voltunk mi is. Elbeszéltük, hogy „bezzeg a a mi időnkben“ az osztályterem egyszerű volt, fapadokkal és táblával, de tele volt élettel, gyerekzsivajjal. A tanárok sokat követeltek, a fegyelmet szigorúan betartatták, de ennek ellenére rengeteget tanultunk tőlük. Az órák után gyakran az iskolaudvaron maradtunk: fociztunk, ugróköteleztünk, vagy épp „gumiztunk”, ahogy akkoriban mondtuk.

Bár az időszak nehézségekkel volt tele, gyerekként sokszor inkább a közösség erejét, a barátok közelségét és a játék örömét éltük meg. Az általános iskola így számunkra nemcsak a tanulás éveit jelentette, hanem egy korszakot, amely tele volt apró, de annál fontosabb élményekkel. Ott voltak a közös kirándulások, az iskolai rendezvények, vagy az akkori „nagy diákszerelmek“. Olyan emlékek jöttek elő, amire biztos senki előre nem készült. Jókat nevettünk a régi szép emlékeken. Sok emberkével több mint 30 éve nem találkoztunk, de olyan közelinek éreztük, mintha mindig is mellettünk lett volna. Elkacagtunk a díszebédes asztalnál, hogy senki sem telefonozik, maximum azért veszi elő, hogy megmutassa és büszkélkedjen gyerekei képeivel.

Izgalommal forgattuk a régi naplónkat is, emlékezve egy-egy jegy történetére. Mennyire megszépül minden az évek múlásával...

Osztályfőnökünk, Wellmann Richárd fizika szakos tanár, aki sajnos nem tudott most velünk lenni, biztos büszkén hallgatta volna a 4 fiú beszámolóját, hogyan is hatottak rájuk azok az elektronika szakkörök, azok a fizika órák... olyan egyetemeket végeztek, s olyan területen dolgoznak. Nekem, a mindig elszállt, s talán fellegekben járó lánynak pedig Toader Gizike tanárnő magyarórái, vagy Zsidó tanár úr színes földrajzórái, Galea Gizella tanárnő történelemórái jutottak eszembe...

A diszebéd után előkerültek a táncos cipellőink is, mint anno.

Búcsúzáskor “szent fogadalmat” tettünk, hogy ezután ha nem is ennyire ünnepélyes körülmények között, de találkozunk. Hiszen az Élet nem vár, az Élet rohan. Tudatában vagyunk annak, hogy életünk lemezének B oldala forog….de az napos B, sok jóval és széppel fűszerezve. Isten minket úgysegéljen!

Egy egykori, 1988-as VIII.F-es diák, Agyagási (azóta Garda) Izabella Júlia beszámolója

A 17.sz. általános iskola 1988-ban végzett osztályának képe (Garda Izabella Júlia tulajdona)

Az újabb fényképek 2025. augusztus 30-án készültek a Liviu Rebreanu Általános Iskola udvarán.

vasárnap

Európa-bajnok lett Mihály Lehel Tamás

a Bukarestben megrendezett European Open School Combat Games 2025 versenyen.

A július 10-17. között megtartott rangos nemzetközi sporteseményen – amely Európa legnagyobb iskolai küzdősport-bajnoksága – több mint 1000 fiatal sportoló vett részt 20 különböző országból. A verseny különféle harcművészeteknek adott otthont, köztük karaténak, taekwondónak, boksznak, jiu-jitsunak, kempónak és más sportágaknak.

Mihály Lehel Tamás kiváló felkészültségéről és eredményeiről korábban is írtunk már, hiszen máskor is sikeresen képviselte a Liviu Rebreanu Általános Iskolát, példát mutatva küzdeni tudásból, fegyelemből és sportszerűségből.

A korábban hozzánk járó testvérei is remekeltek. Lásd még: Fb bejegyzés

szombat

Tanáraink voltak: Ferencz Éva tornatanárnő

Édesanyám, Soós Irma, 1929-ben született és 1977-ben hunyt el. Válogatott kosárlabda játékos volt, és sajnos 47 évesen halt meg, amikor én másodéves egyetemista voltam. Édesapám, Fenyő Miklós, 1930-ban született és 1997-ben hunyt el. Főkönyvelőként dolgozott a CLF-nél.

Soós Irma, a tanárnő édesanyja. Bal oldalon egy gondosan őrzött kivágott újságrészlet, melyen a "Köszöntsük május elsejét" futóverseny győztesét lehet látni 1949-ben.

Van egy nővérem, Ildikó, aki öt évvel idősebb nálam. Mivel én kicsi korom óta fiús természetű voltam, mindig én védtem meg őt, ha bajba keveredett az udvaron. Csodás gyermekkorom volt, kiegyensúlyozott családban nőttem fel, sok szeretetben. A szüleimmel gyakran kirándultunk, és vakációimat falun töltöttem, Albisban. Ott ismertem a szomszéd kertjének minden fáját, amelyeket meg is másztam. Ötéves koromban beírattak balettre, ahol öt évig tanultam.

A kis Soós Éva középen (az 1960-as évek elején)

Soós Éva az első sorban balról a második

Negyedik osztályban a Bolyai iskolában kezdtem atletizálni, és ez a sport lett a szenvedélyem. Számos versenyen vettem részt, tagja voltam a megyei divízió csapatnak, és sikerült külföldre is kijutnom egy-egy versenyre. Kedvenc próbám a gátfutás volt, de legtöbbször öttusában versenyeztem, és ezzel értem el jó helyezéseket az országos versenyeken. Már ötödikes koromban kijelentettem, hogy atlétika edző leszek, mégpedig olyan, mint az én edzőm, Szász Albert.

"Ezek voltak a jó farsangi bálok otthon... Apukám középen leguggolva, mellette a nővérem, a feje lehajtva, én bal oldalon a hosszú kendővel, anyum nincs rajta."

1975-ben érettségiztem, és felvételiztem a marosvásárhelyi pedagógiai egyetemre, sport szakra. 1995-ben Kolozsváron letettem a licensz vizsgámat is. Az egyetem első éve csodás volt, a síkurzusunk egy hónapig tartott a Gyilkos-tónál, nyáron pedig turisztikai kurzusunk volt, bejártuk a hegyeket, a Duna-deltát, hátizsákosan. 1977-ben sajnos elvesztettem édesanyámat, ami nagy űrt hagyott az életemben.

A marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola testnevelés szakos ballagó hallgatói (1878)

Az egyetemi évek alatt voltak napok, amikor katonaruhát is fel kellett vennünk. 1978-ban kihelyeztek Dicsőszentmártoni 4-es számú iskolába, ahol egy sport osztályban oktattam az atlétikát. Kilenc évig ingáztam, amíg bekerültem Marosvásárhelyre, közben férjhez mentem és két gyermek édesanyja lettem. Nagyon szerettem, amit csinálok, rengeteg versenyen és edzőtáborban vettünk részt a tanítványokkal. Tagja voltam a híres dicsőszentmártoni amatőr színjátszó csoportnak. Amikor bekerültem Marosvásárhelyre, tanítottam a 10., 11., 14. és 15. iskolában, mint testnevelő tanár. Ezek után kilenc évet a 9. számú sportiskolában dolgoztam, megint mint edző, az atlétika osztályoknál.

11-es sz. ált. iskola (1991)

1999-ben átjöttem a 15-ös általános iskolába, ami aztán egyesült a 17-es iskolával, jelenlegi Liviu Rebreanu gimnáziummal, és ott 23 évet dolgoztam. Osztályfőnök voltam, több generáció nőtt fel a kezem alatt, rengeteg kirándulást szerveztem, előadásokat tartottam. Ha elölről kellene kezdenem, ugyanezt csinálnám!

a sportcsarnok avatásakor készült kép

Ferencz Éva tanárnő kövesdombi osztályai:

200

2008

2012

2016-ban készült kép. Tanárok az első sorban balról: Ugran Alina, Péterfy Erika, Portik Kinga, Nistor Gheorghe, Ferencz Éva, Szabó Tünde, Úrr Botond, Majláth Gabriella. Tanárok a második sorban: Zsidó József, Antal Gyopárka. A harmadik sorban Demeter-Erdei Zoltán, az utolsóban pedig Bató Domokos.

Még több képért kattints ide!

A 2024/2025-ös tanévzáró

június 19-én 9 órától kezdődött, és úgy zajlott mint általában: a Nap szerető sugarai elől, aki tehette, elhúzódott.

A nyolcadikosok közül néhányan a folyosó ablakaiból nézték végig a ceremóniát, mondhatnánk így könnyű, de amikor Hegedűs Imre csendesen és mélabúsan megjegyezte, hogy "Nekem ez az utolsó" (t.i. évzáró amin részt vesz diákként ebben az iskolában), az épp arról győzött meg, hogy a hűvösben könyökölő nyolcadikosoknak sem könnyű.

Ercse Éva aligazgatónő magyarul köszöntötte a diákokat, a gyerekeikre büszke szülőket és a kollégákat, gratulált mindazoknak, akik a tanév folyamán sikereket értek el az iskolában és iskolán kívüli tevékenységek során. "A következő hónapok a pihenésé, a kikapcsolódásé az erőgyűjtésé kell hogy legyenek. Kívánok számotokra egy élményekkel teli vakációt"- zárta beszédét.

Aztán következett a díjazás, ami még mindig együtt jár a diákok év végi átlagának felolvasásával. És azt is kiemelték, hogy ki milyen versenyeken ért el sikereket a tanév folyamán. Ez azzal járt, hogy az ötödikesek időnként a náluk tapasztaltabbaknak "mikor" és "még meddig" kezdetű kérdéseket tettek fel.

Az alábbiakban a magyar tagozat díjazottjait látjuk:

5. D - osztályfőnök: Böjte Attila (testnevelés)

5. E - osztályfőnök Incze Loránd (testnevelés)

V. F - osztályfőnök Gáspár Judit (német)

6. D - osztályfőnök: Majláth Gabriella (magyar)

6. E - osztályfőnök Csiki Edit (biológia)

7. D - osztályfőnök Csákány Tünde (róm. kath. vallás)

7. E - osztályfőnök Lengyel Emese (földrajz)

Hát akkor... Ennek most vége :(

Még annyi, hogy az idén tízes átlaggal végeztek a következő tanulók, őket az Iskola a Dombon Egyesület díjazza. Köszönet Kerestély Tündének amiért támogatást szerzett az egyesületnek, s ezzel lehetővé tette, hogy a következő diákok 50 lej értékben jutalomkönyveket választhassanak: Adorjáni Dávid, Fogarasi Emese, Szántó Krisztián, Selyem Tamás és Székely Vivien a hetedikes Diosán Bálint, Kovács Eszter, Szövérfi Norbert, a hatodikos Adorjáni Jóel, Balog Anna Katalin, Bartha Katalin, Bálint Blanka, Nagy Anna Boróka, Székely Réka. Hasonló értékű jutalomkönyvet kap Balog Kincső és Portik Ákos.

vasárnap

Az idén volt a legszebb!

jegyezte meg a szintén búcsúzkodó kolléganőnk, Péterfy Erika kémiatanárnő, miközben lelkesen fényképezett. Értette ezt arra, hogy milyen ízlésesen voltak feldíszítve a magyar nyolcadik osztályok termei.

Ezt nagyrészt egyik hetedikes diákunk édesanyjának, Kerestély Tündének köszönhetjük.

Június 12-én 53 magyar tagozaton tanuló diák köszönt el a kövesdombi általános iskolától Kiemelve azok, akik tízes átlaggal végezték el a nyolcadik osztályt.

VIII. D – osztályfőnök: Antal Gyopárka
	Bánfi Délia Susana
	Csíki Blanka
	Mucui Diána Melinda
	Molnár Attila
	Sotri Julianna
	Szabó-Neamțu Alexandru Levente
	Tőkés Krisztián Levente
	Voica Szilvia
	Zeller Roland

VIII. E – osztályfőnök: Albert-Buzási Margit
	Barabás Dóra
	Barabás Nóra
	Biris Róbert
	Csíki Boglárka
	Fábián Helga
	Fogarasi Emese Andrea
	Ferenczy Dorka
	Fülpesi Annamária Dorottya
	Fülpesi Szilárd Botond
	Kacsó Beatrice
	Kádár Roland Kristóf
	Kászoni Dávid
	Kiss Brigitta
	Kocsis Dávid
	László Gellért Viktkor
	Schmidth Attila
	Selyem Balázs
	Szaló Tekla Nóra
	Székely Hanna Vivien
	Székely Máté
	Szilágyi István Tihamér
	Szőcs Hunor

VIII. F – osztályfőnök: Józsa Hajnalka
	Adorjáni Dávid
	Avram Raul Adrian
	Bari Lóránd Hunor
	Bajkó Andrea
	Czika Hunor Benjámin
	Csipán Szilárd
	Enyedi Botond Bálint
	Gyolya Ervin
	Hegedüs Imre
	Imre Kristóf
	Laczkó Imre Péter Andrea
	Lakatos Nimród
	Máthé Réka Renáta
	Mátyási Evelin Csenge
	Pitó Fruzsina
	Portik Ákos
	Puskás Bajkó Dorottya
	Puskás Bajkó Eszter
	Siklódi Anna Katalin
	Szabó Gergő
	Szántó Krisztián
	Tordai Nimród Ede