Az erdélyi gyökerekkel rendelkező szüleimet a Gondviselő hazavezérelte a háború után Budapestről a Sóvidékre, Sóváradra. Budapesten házasodtak össze, ott született a bátyám, Laci és én, később az öcsém már Sóváradon látta meg a napvilágot. Bizonyára nem lehetett könnyű az újrakezdés, mi gyermekek erről mit sem tudtunk. Drága szüleim mindent megtettek, hogy nekünk felhőtlen, gondtalan gyermekkort biztosítsanak.
 |
| Bíró G. Zsuzsánna óvodás a második sorban, a gyerekek közül balról a negyedik (1952) |
Emlékeim között kutatva, ha visszatekintek a kezdetekre a régi idők homályából látni vélek egy nyíló vadrózsa bokrot az óvoda udvarán. Virággal terhelt ágai a földig hajoltak. Alatta sírdogáltam, mert nem akartam ebéd után aludni. Oda bújtam el, de Rózsika néni, a dadus, megtalált, ölbe vett, és már a karjai közt elaludtam. Szerettem ugyan oviba járni, csak aludni nem akartam. Innen már egyenes út vezetett az iskolába. Egész életemet meghatározta, hogy ebbe az iskolába járhattam. 1643-ban épült, azóta is itt pallérozzák a mindenkori sóváradi nebulók elméjét. Sóváradi kötődéssel rendelkező képzőművészeket is megihletett az épület monumentalitása (lásd: Szász Sándor 1993-ban készített linóleummetszete). Rég az idő homályába vesző gyermek és felnőtt arcok tűnnek fel az emlékeimben. Szeretett tanítóink és tanáraink már rég az égi hazában vannak, legyen nekik könnyű az anyaföld. Szép emlékeim az idő múlásával egyre szebbek lettek. Az általános iskola elvégzése után elhatároztam, hogy a nyomdokaikban fogok járni, tanítónő leszek.
 |
| VI. osztályosok Sóváradon. Tanító: Orbán Béla. Bíró G. Zsuzsánna második sorban balról a második (1958/1959-es tanév) |
Tanáraink áldozatos munkájának köszönhetően egy jól összekovácsolt iskolai közösséggé váltunk. A mi iskolánkban táncház működött az 50-es években, Király László tanárunk vezetésével. Hetente egyszer délután az iskolában roptuk a csárdást. Ezen kívül kórust is vezetett felnőtteknek és iskolás gyerekeknek, külön-külön. Az ő példáját követve tanítványaimat a népmese, néptánc és a népdal szeretetére neveltem. Miután búcsút intettünk az általános iskolának, beiratkoztam a szovátai Ady Endre líceumba. Népes osztályunkat Fekete Erzsébet magyar szakos tanárnő vezette. Kitűnő pedagógiai érzékkel oktatott - nevelt bennünket. Érettségi után beiratkoztam a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző Intézetbe. Hálát adok a Gondviselőnek, hogy oda vezetett, hiszen neki köszönhetem, hogy taníthattam.
1966-ban tanítói diplomával a tarsolyomban kiléptem nagybetűs Életbe. Még abban az évben férjhez mentem. Két év múlva megszülettek a leányaim. Kövesden kezdtem tanítani, majd Radnót környékén, Ugrán, Hidegvölgyben, Hadréven, végül Radnóton. 1969-ben véglegesítő vizsgáztam. 1974-ben elnyertem a második fokozatot. 1978-ban Marosvásárhelyre költöztünk, abban az évben a Hosszú utcai Kisegítő Iskolában dolgoztam, majd a következő tanévben már a kövesdombi 17. sz. Általános Iskolában nyugdíjazásomig. A 80-as évek derekán megszereztem az 1. fokozatot is. 22 évet tanítottam a 17-esben, majd 2001-ben saját kérésemre nyugdíjba mentem. Ezek után még 9 évet dolgoztam, a 10 sz. Ált. Iskolában, az Unireaban és végül a Szivárvány Alapítványi Iskolában. Visszatekintve az aktív éveimre, mos is csak azt érzem, hogy engem az Isten a tenyerén hordozott.
 |
| Radnóti emlék, "ha jól emlékszem 1974-75 iskolai év, a képen egyik kolléganőm, Boér Rózsika látható" |
 |
| Marosvásárhely, 17-es sz. ált. iskola nyolcadik osztályos tanulói és tanárai 2001-ben. Az első sorban jobbról: Demeter-Erdei Zoltán aligazgató, Székely Zsuzsanna, Todea Alexandru igazgató, Barabás Endre (fizika, kémia), Curtifan Mária (tanítónő) Bató Domokos (számtan). A harmadik sorban lévő tanárok jobbról: Claudia (rajz), Andruș Sidonia (történelem), Antal Gyopárka (angol), Paál Anikó (zene). Az utolsó sorban Zsidó József (földrajz) |
 |
| Madaras Noémivel (2000 k.) |
Székely Zsuzsanna többi fotóit itt lehet megnézni (kattints a kis képekre!)
Iskolánk egykori pedagógusairól megjelent bejegyzések:
