Szakács Gyula 1923-ban született Kerelőszentpálon. Nyolcan voltak testvérek. Ketten úgy döntöttek, hogy vasutasok lesznek. Az egyik testvér, Gyula forgalmista lett, de jegyeket is árult, és ismerte a Morse ABC-t, mivel az állomások ebben az időben még távírón keresztül tartották egymással a kapcsolatot. Kezdetben Madéfalván dolgozott. Egy vasutasbálon ismerte meg leendő feleségét, az 1927-es születésű, négygyerekes családból származó, olasz felmenőkkel is rendelkező, csíkrákosi Stefán Juliannát. 1948-ban házasodtak össze Csíkrákoson. Itt születik meg 1949. augusztus 8-án, reggel nyolc órakor, bába segítségével első gyerekük, Gizella. A család még egy évet maradt Csíkrákoson, ezután Csíkmadarasra költöztek. Itt két évet éltek, aztán Csíkszentdomokosra költöztek, ahol megszületett a család második gyereke, Olga. Gizella itt járt egy évet óvodába és egy évet iskolába.
 |
Az első kép a kis Szakács Gizelláról Bukarestben készült 1952-ben.
Egyik kezét édesanyja fogja, a másikat unokatestvére, Mágori Manci. |
Végül a családfőt szülőfalujába, Kerelőszentpálra helyezték át, ahol egy évig szolgálati lakásban laktak, aztán megvásárolták azt a házat, melyet egykor az egyik Haller gróf építtetett szakácsnőjének.
A gyakori költözések ellenére nem volt rossz egy vasutas gyerekének lenni. Gizella ugyanis 5 éves korától 18 éves koráig ingyenesen utazhatott vonattal.
Második osztálytól hetedik osztályig Gizella a helyi (kerelőszentpáli) iskolába járt. A gyerekek gyakran nevettek székelyes nyelvjárásán, a tanító bácsinak viszont roppantul tetszett, egyfolytában kereste az alkalmat, hogy beszéltesse, pl. ilyen-olyan felelősnek nevezte ki.
 |
| Kerelőszentpáli pioníravatás - a tanító Fülöp Zoltán. Szakács Gizella a második sorban balról a harmadik, a "pionírinstruktor" pedig az unokatestvére, Szakács Margit. |
Az akkor még hétosztályos általános iskola elvégzése után Nagyenyeden folytatta tanulmányait. Lett volna lehetőség Ludasra vagy Radnótra járni középiskolába, da az édesanya szerette volna, ha egy jobbhírű iskolába járnak a gyerekei.
 |
| Bentlakásos diákok Nagyenyeden |
 |
| Ballagáskor készített képe, a férfi Szakács Gizella édesapja. |
Érettségi után Szakács Gizella a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola román-magyar szakára járt.
 |
| román-magyar szakos diákok 1971-ben Marosvásárhelyen, Szakács Gizella a romántanár, Alexandru Toșa mögött |
A főiskola elvégzése után a magyar diákok nagy részét a Kárpátokon túlra helyezték ki, Gizellát a Botosani megyei Mileanca községbe, ahol románt és franciát tanított. Nem ő volt az egyedüli ide kihelyezett magyar. Egy helyi lakos már rögtön megérkezése után mesélte neki, hogy él itt egy sepsiszentgyörgyi magyar orvos. Ő volt az, aki aztán segített kiadó szobát találni.
 |
| Humulesti kirándulás tanév végén mileancai gyerekekkel, háttérben a Ion Creangă emlékház (1972) |
1972 augusztusában a tanárnő férjhez ment Toader Ion, elektrotechnikai mérnökhöz, akivel még Marosvásárhelyen ismerkedett meg. 1973 májusában megszületett első gyerekük, Tibi. A tanárnő még márciusban eljött Mileancaról, és lemondott itteni címzetes állásáról. Emiatt aztán hosszú ideig nem lehetett címzetes tanár, sőt egy ideig tanár sem. 1983-ig óvodákban tanított, leghosszabb ideig Marosvásárhelyen, a kövesdombi 17. számú óvodában. Ide járt a kis Tibi is, majd az 1974-ben született második gyerek, Otilia is.
 |
| a 12-es számú óvodában (Meggyesfalvi negyed) |
Toader Gizella 1983-ban kezdett el tanítani a 17-es számú általános iskolában. Az 1990-es években néhány évig könyvtáros is volt, és tanított a 1-es,
12-es, 3-as ,16-os, 11-es iskolákban is. 2000-ben lett címzetes tanár nálunk. 2007-ben nyugdíjba vonult, de még 2012-ig tanított.
Egyik legizgalmasabb dolog tanári pályafutása során 1988-ban történt, amikor az osztályából néhány gyerek néhány napra eltűnt. Később kiderült, hogy vonatra pattantak azzal a szándékkal, hogy átszöknek a román-magyar határon. Nem sikerült, de az eset jóideig szóbeszéd tárgya volt a Kövesdombon, akkori osztályfőnököm, Wellmann Richárd is beszélt róla osztályfőnöki órán. A tanárnő hosszú hetekig tartott attól, hogy őt is fel fogják keresni a román kommunista titkosszolgálat, a "securitate" lelkes alkalmazottai. Ez végül nem következett be.
Nem annyira izgalmas, de mindenképpen kellemesebb emlék az, amikor volt tanítványai, Suba Norbert és a fiatalon elhunyt Becze Dalma újságírónő bolyais korukban hazajövet az iskolából üdvözlő üzenetet hagytak volt oszijuk autóján. (A 2000-es évek elején délutáni oktatás is volt iskolánkban, és a magyar osztályok többnyire délután jártak).
És kellemes emlékek a különböző iskolához kötődő tevékenységek: a kirándulások (Farkaslakára, Kalotaszegre, Csíksomlyóra, Toroczkóra, Kolozsvárra) a színházlátogatások, a különböző irodalmi évfordulókra szervezett iskolai előadások, ez utóbbiak közül talán a legfontosabb a Petőfi születésének 175. évfordulóján előadott kis műsor.
Meg kell említeni azt is, hogy a tanárnő terjesztette iskolánkban a Cimborát és a dévai Corvin kiadó termékeit.
 |
A 17-es általános iskola diákjai Szatmáron voltak táborban 1984-ben.
A képen a tanárnő és két gyereke is látható. |
 |
| 1988-as osztálykép - első sor balról jobbra: Bató Domokos (matematika), Toader Gizella (magyar), Vasile Cristureanu (igazgató, latin), Tarr Enikő (angol), Kovács József (műhely) |
 |
| 1994-ben végzett diákok, Toader Gizella a második sorban, jobbról a második. Az első sorban: Zsidó József, Kósa Jolán, Szentgyörgyi Etelka, Alexandru Todea, Schneider Ilona, Kovács Judit, Barabás Endre |
 |
2000-ben végzett diákok
Toader Gizella a diákok között, bal oldalon. Az első sorban ülő tanárok: Pașca Doina (román), Kádár Andrea Noémi (magyar) Demeter-Erdei Zoltán (testnevelés), Kenéz Melinda (német), Barabás Endre (fizika-kémia), Domokos Erzsébet (biológia), Zsidó József (földrajz)
|
Lásd még:
 |
| Kattints a képre! |
Eddig a következő pedagógusokról született bejegyzés:
.jpg)
