Kezdjük tehát mindjárt az elején, hogy világos legyen, miről van szó. Az alábbi képek főszereplője Jánosy Zsuzsa tanci. Az első képen Nyárádtő főterén, az Avram Iancu szobor közelében elegáns búcsút vesz az urától. Innen ugyanis egy gyermekszállító autóval folytatja útját Szeben (Hermanstadt, Sibiu) felé egy szimpatikus fiatalember vezetésével, ki végig autentikus népzenét hallgat majd az út során. A második képen Zsuzsa tanító néni látható megint, ezúttal a reptéren, amint virággal várja a lengyel vendégeket, akik a sziléziai Gliwicéből jöttek. (E város a második világháború után került Lengyelországhoz, ekkor a német lakósok lábára útilaput kötöttek, s helyükbe lengyeleket telepítettek, akik Lengyelország keleti részéből érkeztek ide, mivel ez a terület akkor a Szovjetunióhoz került.) Az érkező lengyelekről nincs fénykép, mert ami van, az elmosódott. De megemlítjük, hogy Magda néni az úton elmesélte, hogy Erdélynek van lengyel neve is: Siedmiogród, ami annyit jelent, hogy "Hét vár" - vagyis a lengyelek a német Siebenbürgen-t fordították le saját nyelvükre. 
(Gliwice német nyelvű képeslapon, Erdély címere lengyel szöveggel, Lengyelország címere)
De nem csak lengyelek, hanem portugálok, spanyolok, anyaországi magyarok, görögök és törökök is érkeztek hozzánk, akiket tartalmas műsorral örvendeztetett meg iskolánk. Itt került sor arra, amire a címben utaltunk. A műsor fénypontja a táncoslábú roma gyerekek szereplése volt. (róluk nincs fénykép, mert túl sötétre sikeredett).
De még azelőtt végigvezettük a vendégeket iskolánkban.
Aztán a különböző vendég bácsik és nénik különböző osztályokban tartottak országukról egy-egy órát. A törökök az 5. D-ben, a jáki magyarok az V. E-ben. A jáki gyerekek a őslakós magyar gyerekekkel kerültek egy csoportba. A török néni nagyon örvendett, hogy az elma nálunk alma, s hogy a sapka is valami hasonló, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy megértette, hogy a helyiek és a jákiak is ugyanazt a nyelvet beszélik, mert a végén a ceai (románul: tea) szót is emlegetni kezdte, mint közös kincset.
Aztán voltunk a polgármesteri hivatalban, ahol nem a polgármester bácsi fogadott, hanem mások, és a régi városháza tornyában, ahonnan megnéztük a várost. Egyik ide illeszthető képünkön tehát Dobos Katalin jáki tanárnő fényképezi Palányi Rita kolléganőjét a magasban, az Iskola a Dombon remek fotósa pedig, a jáki magyarok két sofőrjét kapta lencse végre, vagy vette egy kalap alá. Palányi Rita tanárnőről pedig a facebook jóvoltából van egy Királyhágón készült képünk, ami jobb mint ami toronyban készült.
Ebéd után a vendégek visszatértek az iskolába, ahol valamilyen kvízen vettek részt, ezzel kapcsolatban van egy fotónk, amin a projekt talán leglelkesebb tanító nénije, Tót(h) Hajni ragasztgat valamiket, a görög bácsi meg ajtó mögött áll, de nem egyedül.
Aztán megnéztük a várost közelebbről is, bár mivel jelentős késésben voltunk, egy templomba sem mentünk be. A keddi napon a vendégek Brassóba és Segesvárra látogattak el.
Egyébb érdekes részletek
Mindenki figyel:
Mindenki mutogat:
(Farkas Eszter az oklevelét, Dávid Balázs amit tud, magyar gyerekek amit a török tanároktól kaptak)
