Egy szép vasárnap reggelén kirándulást szervezett az angoltanárnő, Antal Gyopár és a némettanárnő, Portik Kinga. Elindultunk a Bucsin felé, de vissza kellett fordulnunk, mert a legfontosabb dolgot, az üdítőket a templom előtt hagytuk. Valahogy elhagytuk Vásárhelyt és ahogy Szovátára értünk már szállingózott a hó. Szováta után megint megálltunk [...]. Miközben a tanárok és a felnőttek beszélgettek, Szakács Róbert meg én Hellt vásároltunk. Közben hócsatáztunk. Ahogy a Bucsinra értünk, vártuk Feri bácsit, a tulajt. Ő adta nekünk a szánkókat. Sokat szánkóztunk. Aztán egy vendéglőbe mentünk, a Bujdosó Székelybe. Ott forró teát ittunk, és szalmakrumplit ettünk. Lakoma után visszamentünk szánkázni. Nagyon jó volt!
Szakács Róbert:
18.-án egy bucsini kiránduláson vettem részt. Nagyon sokan voltunk, de nagyon jól telt. Persze nem indult túl jól, mert ahonnan a szánkót kellett bérelni nem volt akitől bérelni. De az angoltanárnő a férjével szolt Feri bácsinak, hogy jöjjön. Utána a nagyon sűrű havazáson kívül semmi sem akadályozta meg a szánkózást. A szánkózás legjobb része a domb végi ugrató volt, ahol sokat ugratott mindenki. Sokan majdnem lábukat és kezüket törve érkeztek le. Aki fázott, az bemehetett a házba melegedni és ruhát szárítani. A Varga Hunor zoknija elolvadt. Nagyon vagány volt, ez volt az egyik legjobb kirándulás. Hazafelé jövet integettem a munkásnőknek, akik visszaintettek.
