"Mindig a gyerekekkel akartam foglalkozni. Szerettem a kicsiket, volt türelmem hozzuk, szívesen segítettem őket. Amikor óvodás voltam, óvónéni szerettem volna lenni, otthon a babáimmal eljátszottam azt, amit tanultunk. Anyu mindig így tudta meg, milyen verset, éneket tanultunk. Elemista koromban tanítónő akartam lenni. Szerettem Piri tanítónénit, próbáltam utánozni őt. Ötödiktől már tanárnősdit játszottam."
Végül a romániai kommunista rendszer, a Ceausescu féle "aranykor" kiszámíthatatlan, ésszerűtlen káderpolitikájának köszönhetően Adorjáni Gizella annak ellenére, hogy tanári végzettsége volt, sokáig tanítónőként és óvónőként is tevékenykedett. De ugorjunk rögtön az elejére.
Nagyszülők, szülők, szülőhely
Anyai nagyszülei, az 1890-ben született Hadi János, suszter és az 1895-ben született Bod Emília a Kézdivásárhelyhez közeli Kézdialbison éltek egy egy szoba-konyhás házban. Kedves emberek voltak. Emilia 9 gyereknek adott életet, de csak 5 érte meg a felnőttkort. A fiúk apjuk vallását követve katolikusokok lettek, a lányok pedig reformátusok. A kis Gizella sok időt töltött nagyszüleinél. A nagytata sokat pipázott. Petróleumlámpával világítottak, aminek a csövére olykor narancshéjat tettek, ez elnyomta a pipafüst szagát. János 80, Emília 93 évet élt.
 |
| Anyai nagyszülők: Hadi János és Bod Emília |
Apai nagyszülei Márkosi György (szül. 1897) és Máthé Anna (szül. 1900) Bácsfaluban laktak.
 |
| Apai nagyszülők: Márkosi György és Anna (leánykori nevén Máthé) |
Anna 70 évet élt, György 81 évet. "Tata őr volt a vasútállomáson, kíváncsi természetű, huncut szemű volt, szeretett sétálni, beszélgetni. A Tömös partján sokat sétált, figyelte a kirándulókat. Viccelődött velem is mindig. Mamának volt varrógépe. Jól tudott varni a családnak. Mama kiolvasta a Bibliát!"
 |
| Adorjáni Gizella tanárnő és szülei: Márkosi György (1925-1975) és Hadi Gizella (1928-1996) |
A tanárnő szülei, Márkosi György és Gizella 1950-ben házasodtak össze. A férj szülei által épített téglaházban laktak, az első két szobában, az Adrei Mureșan utca 6. szám alatt. Itt születik meg 1951 szeptember 12-én egyetlen lányuk Gizella, a konyhában. A házhoz szép nagy kert tartozott ribizlibokrokkal, gyümölcsfákkal, veteményessel.
 |
| Édesanyjával egy felvonulási ünnepség előtt vagy után |
Iskolák
"Bácsfaluba jártam óvodába és iskolába is. Az elemiben Fischer Piroska volt a tanítónőm. Nagyon szerettem őt. Az iskola két nagy épületből állott. Jó nagy udvara volt virágágyásokkal. A kerítés mellett fenyőfák sorakoztak."
 |
| Fischer Piroska tanítónénivel (Márkosi Gizella a második sorban jobbról a negyedik) |
"Fischer Piroska tanítónő kirándulást szervezett a Fekete-tenger partjára. Anyu nem akart egyedül elengedni., ezért kifizette a mama útját is. Így ő is nyugodt volt. Ketten, egymás mellett ülve, busszal utaztunk. Mama szőlőt vásárolt, mert az út szélén végig árulták a termelők. A tengerparton 3 napot voltunk."
"Szerettem iskolába járni, tanulni. V-ben Barkó András volt a matektanár és az oszink. A háza a templom mellett volt. Egyszer elvitt minket, és megmutatta a pincéjét. Katonás rendben a polcokon szép sorban voltak az almák, körték, más polcokon a zöldségek [...] Mindenkinek adott egy-egy almát, aminek nagyon örvendtünk. Hatodiktól Kis Ella volt az oszink. Románt tanított."
 |
| 12. osztály Barkó Anikó (Anna) osztályfőnökkel |
"Amikor a 8. osztályt elvégeztem, akkor vezették be, hogy nem kell abszolváló vizsgáznunk. Az évvégi általánosunk alapján osztottak be egy-egy iskolába. [...] A szecselevárosi középiskolában Barkó Anikó néni volt az oszink. Ő a gyerekorvos felesége volt, a mi utcánkban laktak. [...]
1966-1970 között voltam középiskolás, 36-an voltunk egy osztályban. 9 fiú osztálytársunk volt, többnyire lányok voltunk. 2024-ig 9-en eltávoztak az élők közül. [...] Egyenruhában kellett járnunk. Kötelező volt a fehér hajpánt, volt barett sapkánk is az iskolánk nevével. Reggel mindig a bejárati kapunál ellenőrizték a ruhánkat. Emlékszem, hogy Anikó néni gyakran kiállított a padokból, nézte a ruhánk hosszát [...] Reál szakon végeztem. Kevesebb volt a román, a magyar órák száma. A hangsúlyt a matek, a fizika, a kémia órákra fektették."
Marosvásárhelyen a Ceaușescu-korszakban
Érettségi után Gizella sikeresen felvételizett a marosvásárhelyi pedagógiai főiskola román-magyar szakára (öten voltak egy helyre).
"A három évet sikeresen elvégeztem, vizsgát nem halasztottam, bentlakásban laktam, ösztöndíjas voltam végig. Egy szobában 5-en voltunk Elivel, Manyival, Dochițaval, Milăsan Mariaval. Dochița volt a fodrászom, ő nyírta a hajam."
 |
Adorjáni (Márkosi) Gizella főiskolás korában Marosvásárhelyen
az őt meglátogató édesanyjával és Irén nagynénivel
|
 |
Vőlegényével, Adorjáni Jánossal 1973-ban.
Március 15-én házasodtak meg. |
Az főiskola elvégzése után Gizella számára Maros megyében csupán Szászbogácson ajánlottak fel állást, de nem tanárnőként alkalmazták, hanem óvónőként, román tagozaton. A korszak közlekedési viszonyai olyanok voltak, hogy nem lehetett naponta megtenni az oda- és visszautat. A település több mint negyven kilométerre van Vásárhelytől, s ráadásul csak Vámosgálfalváig lehetett autóbusszal menni, mely 7 és fél kilométerre van Bogácstól. Ezért kénytelen volt szobát bérelni egy péknél.
Adorjáni Gizella tanárnőnek 3 gyereke született. Az első gyerek, az 1973 decemberében született Zsoltika csupán kevéssel több mint két évet élt.
Adél és Huba 1978-ban, illetve 1980-ban születtek, és mivel a család a Kövesdombon lakott, később a 15-ös számú általános iskolába jártak.
1980 körül a gyereknevelési szabadság csupán 120 nap volt. A kicsik nevelése érdekében a tanárnő egy fél évtizedig fizetésnélküli szabadságon volt.
"Nem volt egyszerű 5 kerek évig csak otthon lenni. Feladatom volt a férjet, a gyerekeket ellátni. Mindenért sorba kellett állni, ha hoztak valamit az üzletbe. Fejadag, azaz porció volt. Az üzletek kongtak az ürességtől. Kilátástalan helyzet volt. Nem volt egyszerű a két pici gyerekkel a sorbaállás, vásárlás".
"Játszótérre ritkán mentünk, pedig ott volt mellettünk, sok gyerek volt, de a kutyákat is a homokozóba vitték. Mi inkább a hegyre mentünk, a motorbiciklis versenyeket is ott szokták tartani. A babakocsiban volt Elődke, Adél ráállott, én a hegyre felfelé toltam őket. Nem siettünk. Időnk volt. Kicsi plédet, ennivalót, innivalót is vittünk magunkkal. Ott senki sem zavart minket. Adél és Előd játszottak, homokoztak, virágot sőt köveket szedtek. Labdáztak. Volt amikor Morariuné is jött Claudiaval. A mi tömbházunkban laktak ők is. Ott a hegyen megetettem a kicsiket. Közben kézimunkáztam is. Délben könnyebb volt a hegyen lefele jönni. Gyors zuhanyozás után ebéd, majd a déli alvás következett. Amíg a kicsik aludtak, nyugodtan főztem, sőt mostam, vasaltam, takarítottam."
A tanárnő az 1983/1984-es tanévben tért vissza a tanügybe, egy hónapig óvónő volt Lőrincfalván, majd romántanárnő Lukafalván (Dózsa György község) egy évig. Aztán 1989-ig Kakasdon volt tanítónő, ezután pedig egy évet magyartanárnő az 5. számú általános iskolában.
Mindeközben természetesen nem szakadt meg a kapcsolat Bácsfaluval. "Mindig vártuk a nyarat, mindig anyuhoz mentem a két gyerekkel. Ő mindig nagy-nagy szeretettel várt minket. [...] Busszal mentünk, akkor nem volt autónk. Volt amikor összecsukható babakocsit is vittünk magunkkal. Anyu homokozót készített a piros zárzafa alá. Kicsi szekérrel a Tömösből hozta a homokot az unokáinak. Adél és Előd nagyon szerettek ott játszani. Délben lefürdettem őket a mosdótálban. Ebéd után aludtak. Cica, kutya is volt!"
 |
| Adorjáni Adél |
 |
| Adorjáni Huba (jobb oldalt) Bárdosi Ilona tanítónő osztályába járt. (1988) |
A rendszerváltás és az azt követő időszak
 |
| 1989 k. |
"1989 téli szünete számomra a továbbképzést jelentette. Udvarhelyre kellett mennem. Édesanyám jött hozzánk, hogy amíg Jancsi munkában van, vigyázzon a gyermekekre. Érlelődött a feszültség a levegőben. Fülöp Joli is ott volt az udvarhelyi kollégium bentlakásában. A kolléganőktől hallottuk, hogy Marosvásárhelyen is lövések dördültek el. Tanácstalanok voltunk. A sors iróniája, hogy pontosan politikai gazdaságtan óránk következett. Döntöttünk. Senki sem megy órára, otthagyjuk a továbbképzést. Hazajövünk.
A buszok nem közlekedtek. Megtudtuk, hogy a főtéri szálloda elől indul egy teherautó. A munkásokat szállította haza. Kikönyörögtük, hogy minket is hozzon el Udvarhelyről. Szerencsére elhozott a Tudor negyedig. Onnan gyalog, ki hogy tudott, hazajöttünk.
Itthon senki sem volt. Anyu, Jancsi a gyermekekkel lementek a Főtérre. Végül hazaérkeztek, örvendtünk, hogy együtt lehet a család. Jancsi elmesélte, hogy 22-én elkérezkedett a gyárból egy néhány kollégával. Nem haza, hanem a Főtérre mentek. A pártbizottság székházából dobálták ki a könyveket."
Az rendszerváltást követően Adorjáni Gizella 9 évig volt ismét tanítónő, ezúttal a 13-as számú általános iskolában.
 |
1990-es évek, 13-as számú ált. isk.
 | 1996
|
|
1999-ben került a 15-ös iskolába, amit aztán összevontak a 17-essel (2005-től Liviu Rebreanu). A tanárnő 2010-ben vonult nyugdíjba, de még öt évet tanított a Kövesdombon.
 |
2003
|
Az idézetek, és a fényképek egy része egy "Nagymama mesélj!" nevezetű, mindenki által szabadon kitölthető könyvből vannak. Itt a nagymamák különféle kérdésekre kell hogy válaszoljanak.
 |
| A négy unokával 2018-ban. |
Iskolánk egykori pedagógusairól itt lehet olvasni:
.jpg)
