Bató Kati ma egyetemista. Elemiben viszont a mi iskolánkba járt.
 |
| Bajkó Zsuzsa tanítónő osztályában |
Apum még tízedikes volt, de a matektanárja megengedte, hogy beüljön a 11-12-eseknek tartott matekfelkészítőre , a tanár elkezdett egy nehezebb feladatot, de apum előre látta, hogy rosszul kezdett neki, végül a tanár is rájött, és mikor megkérdezte a diákokat, van e valakinek valami ötlete, egyedül apunak volt. Kiment a táblához megoldani, 4 táblát teleírt, de sikerült megoldania a feladatot. Mikor akkora lettem, hogy megértsem, nekem is megmutatta.
Apummal majdnem minden este matekeztünk. Az volt a szokás hogy miután megírtam a matekházimat odaadtam neki és ő átnézte és ha valami nem volt jó, segített. Általában a matekházi elrendezése után megvitattuk, amit órán tanultam és ha kérdeztem mesélt tovább. Nagyon jól tudott magyarázni mateket, mert tisztában volt vele, hogy ahhoz, hogy valaki megértse, amit magyaráz, annak a személynek a tudásszintjén kell elmagyaráznia a dolgokat. Én nagyon szerettem, hogy mindig mindenre tudta a választ, és mindig többet és többet kérdeztem, és így az este végére sokszor már egyetemi szintű mateket magyarázott nekem.(Sokszor jöttem ki az egyetemen egy matekóráról úgy hogy tudtam amit hallottam, arról ő már mesélt nekem)
De nem mindig lett matek a vége a beszélgetéseinken , apum nagyon sok témában jártas volt, irodalomban, történelemben, földrajzba, általános tudnivalókban. Volt, hogy a matekezésből történelem lett, vagy más. Sokszor, ha tévében láttam valami történelmi dolgot, jöttem hozzá megkérdezni, hogy akkor az hogy is volt pontosan, és ő mindig tudott mesélni, lehetett az görög történelem, Napóleon, középkori uralkodók, világháború , mindenhez hozzá tudott szólni.
Egyszer mesélte hogy a földrajztanár a tanáriban hozott egy földgömböt, megpörgette, és azt mondta mondhat bárki bármit, ő megtudja azt mutatni, hol van a földön Erre apum rákérdezett a Langerhans-szigetekre, a földrajz tanár meg jól elkezdett izzadni, mert nem kapta sehol, hogy hol vannak. A végén apum elmondta, hogy nem egy földrajzi helyről van szó, hanem az emberi szervezet egy részéről.
Még egy dolog amit apummal nagyon élveztem az volt, mikor általános ki mit tud műsorokat néztünk együtt a tévében, mindig versenyeztünk, mi is és mondtuk be a válaszokat. Anyum azt mondta, ha nagy leszek elküld minket egybe, mert biztos nyernénk ketten.
Rengeteg mindent tanított nekem apum - sudoku, sakk, zongorázás, kanasztázás. Még nem voltam iskolás mikor kifestős sudokut kaptam tőle, mert érdekelt, mi az amit ő is mindig játszik, sakkozni is tanítgatott, de mindig hagyott nyerni, mikor kicsi voltam. Nagyon korán kaptam játékzongorát, és mivel látta hogy szeretem, idővel kaptam nagyobb zongorát, és tanított zongorázni. A kedvencem az volt, mikor ritkán rá tudtam venni hogy elővegye a harmonikáját, és játszon rajta. Hihetetlen jó volt olyankor a házban a hangulat.
Voltak olyan esték mikor matek helyett zenéket hallgattunk énekeltünk és táncoltunk. Nagyon szerette a Kárpátiát, a Dupla KáVét, a kedvenc énekesnője pedig Karádi Katalin volt. Ha a tévében ment valami film, amit szerettünk mindig hívott filmezni, ő mutatta meg nekem a Sissi filmeket, amik a mai napig is a kedvenc filmjeim, de emlékszem hogy a 80 nap alatt Föld körült néztünk, vagy az Egri csillagokat, vagy mikor kisebb voltam Hupikék Törpikéket nézett velem.
Elemista koromban, reggelente mikor felkeltem, kukorékoltam a szobámból, és ő visszakukorékolt nekem.
Mikor nagyobb voltam, odatett hogy tanuljam meg a számok négyzeteit 10 és 20 között ami a mai napig tudok, mert azt csinálta, hogy különböző alkalmakkor, pl reggel, úton a suliban vagy ebédkor vagy lefekvés előtt hirtelen mondott egy számot, nekem meg rá kellett vágnom annak a négyzetét. Végül ez lett a legjobb képlettanulási módszerem. Mikor új képletet kellett megtanulnom, szóltam neki, hogy váratlanul kérdezze meg, és csinálta is.
Mindig előre tanított nekem mateket. A szorzótábla tanulásról nincs emlékem, mert mire az iskolában kérték, már tudtam, és akkor magyarázta el nekem mi a gyökvonás. Negyedikesen már tudtam a Pitagorasz-tételt. Ötödik előtt akart adni egy ötödikes év eleji felmérőt, de elnézte és véletlenül egy hetedikest adott. Én sem vettem észre, megoldottam a nagyját, amit tudtam, és mikor elkezdte javítani, akkor jött rá, hogy rosszat adott.
Mikor trigonometriát kezdtem tanulni a suliban, és kicsit megijedtem, mennyi képletet kell megtanulnom, elmesélte hogy nincs miért izgulnom, mert ő is kapott trigonometriából hármast, mert lusta volt elsőre megtanulni a képleteket. De aztán kiírta őket papírra, és kiragasztotta az íróasztal fölé hogy folyton lássa, és úgy tanulta meg őket . Nekem nyolcadiktól rágta a fülem, hogy minden képletet amit tanulok, írjam ki egy képletes füzetbe, de nem csináltam meg egészen tizenkettedikig. Utólag kiderült, hogy nagyon igaza volt, és nagyon jól jön egy mindentudó jegyzet.
Apum nagyon jó volt abban, hogy megtippelje, milyen feladatot fogok kapni felmérőre , és mindig adott gyakorolni valót. És sokszor el is találta . Egyszer adott egy feladatot, aminek volt egy hosszú megoldása és egy kétsoros is, amit megmutatott, miután kiszenvedtem a hosszút magamtól. Másnap röpfelmérőn pont ugyanazt a feladatot kaptam, és majdnem felnevettem mikor megláttam. Nyugisan csináltam egy ábrát leírtam a szép kétsoros megoldást, és 5 perc után beadtam a felmérőmet, és mindenki csak nézett.
Apum azt mondta, ő az én sétabotom, és segít nekem mindig. Anyum azt mondta viccesen, hogy a zsebmanóm mert mindig mindent megkérdeztem, miközben matekeztem, még ha tudtam is a választ.
Lásd még:
