csütörtök

Történelem félévire I. rész (2018) - felmérő a nem félévit írók számára

I. rész
Az alábbi szövegekből szövegértési feladat lesz, kérdésekkel és igaz vagy hamis állításokkal. Az egész osztály meg fogja oldani nem csak a félévi dolgozat írói.

Akik nem írnak félévit 10-est kaphatnak (ha jó az egész) vagy négyest, ha a 10 pontból nem kapják meg az 5-öt. A szövegeket azért küldöm tehát, hogy ismerkedjetek vele, nem azért hogy megtanuljátok.


1. szöveg
Loyolai Szent Ignác

Jézus Társasága, Loyolai Szent Ignác rendje elsődleges céljának tartotta, hogy a hitet védje, a hívők lelki fejlődését szolgálja. A rend tagjai a hagyományos fogadalmak mellett (tisztaság, szegénység, engedelmesség) a pápának, mint az egyetemes egyház fejének, Krisztus földi helytartójának különleges engedelmességi fogadalmat is tettek. Az alapító 1556-ban halt meg, ekkorra Európa hét országában voltak kollégiumaik, s a 12 tartomány száz rendházában kb. ezer rendtag tevékenykedett. 


 Oláh Miklós
Magyarországra az alapító halála után öt évvel érkeztek az első jezsuiták. Oláh Miklós esztergomi érsek a Jézus Társaság segítségét kérte a reformáció megfékezésére. Terve szerint a magyar egyház megújításában segédkeztek volna. 1561-ben Nagyszombatban (ma Szlovákiához tartozik) kezdődött a jezsuita élet magyar földön, itt alakult az első jezsuita rendház.



 Báthory István
A jezsuita rend nagy támogatója Báthory István erdélyi fejedelem (1571–1586), későbbi lengyel király volt, akinek kezdeményezésére és nagylelkű támogatásával 1581-ben Kolozsváron jött létre előbb iskola, majd egyetem. Báthory ugyanis a katolicizmus helyreállítása és megerősítése sarokpontjának az iskolázás megszervezését tartotta. Az országgyűlés előtt esküt tett arra, hogy a protestáns többségű Erdélyben nem terjeszti erőszakosan a katolikus vallást.

1579. október 1-én Lengyelországból érkezett 10 jezsuita Erdélybe, ők állították fel az első jezsuita tanintézeteket Kolozsmonostoron és Gyulafehérváron. 1579. december 20-án nyitották meg a kolozsmonostori iskolát. 

A Báthory István után következő 17 éves Báthory Zsigmond (1586–1613), bár jezsuita nevelést kapott, 1588-ban a medgyesi országgyűlésen a jezsuitákat Erdélyből kitiltó rendeletet hozott. Később, 1595 tavaszán Báthory Zsigmond eltörölte ezt a rendeletet. A következőkben Bocskai István fejedelem (1605–1606) 1606. szeptember 7-én ismét hivatalosan kiűzte Erdélyből a jezsuitákat. Ugyanakkor nem gördített akadályt a ferencesek csíksomlyói és székelyudvarhelyi működésének útjába, sőt, a szélsőséges kálvinistákkal szemben megvédte a katolikusokat. 

1614-ben Bethlen Gábor fejedelem (1613– 1629) újból visszahívta a rendet Gyulafehérvárra és Kolozsmonostorra, Karánsebesen új rezidenciát engedélyezve nekik.


2. szöveg

 A török fennhatóság alatt álló román fejedelemségek sorsát meghatározza az orosz-török háborúk sora, illetve a Török Birodalom balkáni visszaszorulása. A kücsük-kajnardzsi béke (1774) már Oroszország túlsúlyát rögzíti, a fejedelemségeket a cár képviseli a Portánál. Ugyanakkor Moldva Ausztria javára elveszíti Bukovinát (1775), Oroszország javára Besszarábia kezén lévő nagyobb részét (1812). A háborúkban - melyek során a fejedelemségek rendszeresen orosz megszállás alá kerülnek - egyre több román katona vesz részt orosz oldalon (az 1806-12-esben egész havasalföldi pandúralakulatok).


A krími háborúban  ismét hadműveleti területekké váló fejedelemségeket orosz (1853), illetve osztrák-török csapatok szállják meg (1854), az 1856-os párizsi béke pedig a nagyhatalmak kollektív védnöksége alá helyezve őket megszünteti orosz protektorátusukat (a megszerzett két dél-besszarábiai körzet révén Moldva tengeri kijárathoz jut). Az erősödő uniós törekvéseknek (már 1839-ben kísérlet történik Moldva, Havasalföld és Szerbia konföderációjára) az 1858-as párizsi konvenció felemás módon szabad utat enged, s 1859-1862 között a két román fejedelemség egyesül. 

Románia 1870 körül

A 115,8 ezer km2-nyi Románia (3.300,7 ezer lakos) teljes függetlenségét az 1877-1878-as orosz-török háborút lezáró berlini kongresszus szentesíti Ugyanekkor Oroszország visszaszerzi Dél-Besszarábiát, Romániához kerül viszont Észak-Dobrudzsa, amivel fennmarad, sőt szélesedik tengeri kijárata. 

Románia 1900 körül