szerda

Korcsolyanap

 Kb. másfél órát korcsolyáztak diákjaink ingyen a magyar állam támogatásával felépített műjégpályán. (Erről a jégpályáról itt lehet olvasni: KRÓNIKA) Az eseményt két magyartanárnőnk (Majláth Gabriella és Albert-Buzási Margit), valamint Józsa Hajnalka zenetanárnő szervezte. Köszönjük a jégpálya üzemeltetőinek a lehetőséget. 



Nagy Anna Boróka: 2024 január 23-án korcsolyázni voltunk, és ott volt az iskolából az egész magyar tagozat. 

Kovács Kincső Petra: Ez a nap nagyon jó volt. Már alig vártuk, hogy vége legyen a tanításnak. Fél kettőkor felültünk a buszra, és elindultunk a korcsolyapályára.

Gál Dániel: A korcsolya pálya nagy, és tele volt. Voltak automaták, amikből lehetett vásárolni. A néni, aki osztogatta a korcsolyákat nagyon kedves volt. A korcsolyák jó állapotban voltak, és kitűnő rend volt a ballonban.

Ghermán Alíz: A ballonban hideg van, és ezért jól fel kell öltözni. Szerintem jó, hogy van amutomata, mert ha valaki szomjas vagy éhes vásárolhat magának.

Gogozán Edvárd: Az út odáig kicsit hosszú volt, de mégis odaértünk. Bementünk, átöltöztünk, felvettük a korcsolyát, és nyomás korcsolyázni a pályára! De az volt a baj, hogy én nem tudtam korcsolyázni. Szerencsére voltak kapuk, amibe lehetett fogózkodni. Közben, amíg én próbáltam elindulni, a barátom segített megtanulni korcsolyázni, és később tudtam gyorsabban is menni.

Szabó Dániel: Nagyon jó volt. Megtanított egyik barátom korcsolyázni.

Rávai Kristóf: Én zümmögtem a korcsolyákkal. Nem volt annyira hideg, mondhatjuk. A barátomnak Edinek segítettem kicsit, hogy gyorsabban menjen. Közben ettem egy kis havat, mert éhes voltam, és azt kell mondanom, finom volt. 

Szántó Hanna: A lányokkal korcsolyáztunk, és fogócskáztunk. Óriási élmény volt az egész magyar tagozattal lenni. Sokat estem, de az nem számít. Nagyon elfáradtunk, de örültünk, hogy ott lehettünk.

Szőcs Hanna: Mindenki önfeledtül és jól érezte magát. Jó volt a társaság, és a hangulat is.Annak is nagyon örültem, hogy voltak olyan tanárok, akik bejöttek a gyerekekkel korcsolyázni. Az odavezető út is jól telt, a visszafelé vezető úton már voltak problémák, de bármikor visszamennék újra.

Székely Réka: Egy és fél órát korcsolyázhattunk. A korcsolyázni nem tudók is megtanulták ezt a sportot. A gyerekek fogócskáztak, beszélgettek a jégen. Együttműködően korcsolyázott az összes diák. A korcsolyázás után egyes osztályok a korcsolyapálya mellett pizzáztak, míg más osztályok elindultak hazafele.

Szabó Ákos: Nagyon fárasztó volt, de megérte. Remélem, még lesz ilyen.

Kacsó Evelyn: Felült egy bácsi, aki részeg volt, és egyik osztálytársamnak megtépte a haját, nem tudjuk, hogy miért, de azt hiszem, hogy kapaszkodjon.










Fényképek: Majláth Gabriella


Nagy Anna Boróka: Pont elkaptuk a megállóban a 14-es buszt. Én és Blanka egymás mellett ültünk, és velünk szemben ült egy fiú és egy részeg ember. A részeg ember nem volt magánál, és valamit motyogott, aztán egy pár perc után belekapaszkodott a kabátomba, és elkezdte tépni a hajamat. 

Kacsó Evelyn: Felült egy bácsi, aki részeg volt, és egyik osztálytársamnak megtépte a haját, nem tudjuk, hogy miért, de azt hiszem, hogy kapaszkodjon.

Báling Blanka: Szóltunk az oszinak, hogy baj van, és előre mentünk. A részeg elesett és elkezdett a földön fetrengeni. A MIU-nál a busz megállt, és sofőr megkérte, szálljon le, mert ha nem, hívja a rendőrséget. A részeg nem akart leszállni, így a sofőr hívta a rendőrséget. Mi végül gyalog jöttünk fel [a Dombra], és láttuk az arra érkező rendőröket. 



Bácsi! Ez KORCSOLYANAP, és nem korcsmanap!




Ősi bölcsesség az 1950-es évekből.