vasárnap

Jenáki Ingrid képes riportja, melyből kiderül, hogyan lehet rúgással segíteni az iskolánkon

Jenáki Ingrid: Milyen élmény volt játszani a suli csapatban?

Balogh Ákos: Jó volt, még ha kevesebbet is játszottam most, mert egyrészt élmény volt, másrészt a galéria tette a dolgát.

Graur Medárd: Szerintem nagyon jó játszani az iskola mezében, mivel nem mindenki teheti ezt, büszke vagyok arra, hogy az iskoláért „harcolhatok”.


Ingrid: Milyen érzés hallani, hogy a társaid a nevedet ordítják a lelátóról?

Medárd: Lélegzetelállító. Már az, hogy az iskoláért szurkolnak, egy gyönyörű érzés, de ha még értem is szurkolnak...

Ákos: Az, hogy a társaid kiabálják a nevem, az motivál, mert tudom, hogy vannak akik bíznak bennem.


Ingrid: Mikor a labdát sikerült a kapuba rúgnod, mit éreztél?

Medárd: Nagyon jó érzés volt, hogy az iskolámat segítettem a rűgásommal, s ezzel hozzásegítettem a csapatot a továbbjutáshoz.


Ingrid: Van bennetek feszültség az ilyen fajta meccseken? 

Medárd: Persze, mivel az a célunk, hogy minnél tovább jússunk, és nem mindig könnyű ez a sport.

Ákos: Igen, mert egy rossz passz eldönthet egy egész meccset.


Ingrid: Mi a legnagyobb cél, amit el akartok érni a csapattal?

Ákos: Minnél hosszabb ideig versenyben maradni.

Medárd: A legfőbb cél az, hogy érezzük jól magunkat.


Mi, az osztály szeretnénk sok sikert kivánni a két fiúnak, büszkék vagyunk rájuk. Örömmel és odaadással szurkolunk mi is.