Döbbenetes látvány egy pedagógus számára, ha észreveszi hogy egy diáknak össze vissza van karcolva, vagdosva az alkarja. Hatványozott a döbbenet abban az esetben, ha szülő vesz észre ilyesmit saját gyerekén. A legtöbb ember számára teljesen értelmezhetetlen az ilyen cselekedet, illetve a felnőttkorú, maguknak fizikai sérüléseket okozó személyeket, súlyos nehezen gyógyítható betegeknek tekintjük (a borderline személyiségzavar egyik jellemző tünete az önsértés, öncsonkítás).
Önmagukat vagdosó tinik esetében viszont nem annyire súlyos a helyzet. Általában. Biológiához kicsit is értő személy számára, nem titok, hogy fizikai sérülés esetén endorfinok szabadulnak fel a szervezetben, ami miatt a sérülés okozta fájdalmat kezdetben nem érezzük annyira, sőt más fájdalmunk (akár a "lelki" is) oldódik. Sok százezer év evolúciós öröksége ez, lehetővé teszi, hogy a megsebbzett élőlény ne a fájdalmán mélázzon, hanem el tudjon menekülni támadója elől.
Néhány évvel ezelőtti amerikai felmérés szerint a tinik közel egynegyede sebzi
meg magát legalább egyszer, abból a célból, hogy elnyomja a feszültséget, a pszichés fájdalmat. Mielőtt bárki is elégedetten csapna a térdére hogy lám, ez az őrültség is Amerikában született, s a globalizáció a hibás, amiért hozzánk is megérkezett, le kell szögezni, hogy a történelem folyamán az önsértés, nem volt elszigetelt jelenség, s ráadásul ha vallási köntösben jelent/jelenik meg sokak számára elfogadottnak, csodálatra méltónak tűnt/tűnik Európában, Ázsiában, Afrikában egyaránt. Egyetlen példa a sok közül:a magyar Szent Margit sündisznóból készíttetett magának vezeklőövet.
A lényeg: a tinik nagy része önszántából felhagy az önvagdosással, kisebb része viszont függővé válhat. Diákok elbeszéléseiből ítélve iskolánkban is van ilyen eset. Valószínű hogy felszámolni, örökre megszüntetni a jelenséget nem lehet, de egy kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni, hogy divattá váljon. Elsősorban a szülőknek kellene figyelmeseknek lenniük, már csak azért is, mert a karon kívül rejtetteb testrészeken is sebezhetik magukat a fiatalok.
Ami a megbélyegzést illeti: fölösleges és álszent dolog lenne. Gondoljunk arra, hogy a felnőttek (vagy fiatalkorúak) közül hányan dohányoznak, fogyasztanak rendszeresen alkoholt, annak ellenére, hogy tudja mindenki, e két tevékenység maradandó károsodást, gyógyíthatatlan betegségeket okoz. Művelőik mégis teszik, és azért, amiért egyesek vágják magukat: kiváncsiságból, bűntudat miatt, másokhoz igazodnak vagy épp ellenkezőleg ki akarnak tűnni, örömet és felejtést remélnek, esetleg egyszerűen nem képesek abbahagyni.
Végezetül egy kis alternatíva: endorfin szabadul fel futásnál, hosszú távú úszásnál és gyaloglásnál is.
Legenda (olvasandó):
Öncsonkítás
Önmagukat bántalmazó tinik
Pio atya
meg magát legalább egyszer, abból a célból, hogy elnyomja a feszültséget, a pszichés fájdalmat. Mielőtt bárki is elégedetten csapna a térdére hogy lám, ez az őrültség is Amerikában született, s a globalizáció a hibás, amiért hozzánk is megérkezett, le kell szögezni, hogy a történelem folyamán az önsértés, nem volt elszigetelt jelenség, s ráadásul ha vallási köntösben jelent/jelenik meg sokak számára elfogadottnak, csodálatra méltónak tűnt/tűnik Európában, Ázsiában, Afrikában egyaránt. Egyetlen példa a sok közül:a magyar Szent Margit sündisznóból készíttetett magának vezeklőövet.
 |
| flagellánsok (önostorozók) Goya festményén |
A lényeg: a tinik nagy része önszántából felhagy az önvagdosással, kisebb része viszont függővé válhat. Diákok elbeszéléseiből ítélve iskolánkban is van ilyen eset. Valószínű hogy felszámolni, örökre megszüntetni a jelenséget nem lehet, de egy kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni, hogy divattá váljon. Elsősorban a szülőknek kellene figyelmeseknek lenniük, már csak azért is, mert a karon kívül rejtetteb testrészeken is sebezhetik magukat a fiatalok.
Ami a megbélyegzést illeti: fölösleges és álszent dolog lenne. Gondoljunk arra, hogy a felnőttek (vagy fiatalkorúak) közül hányan dohányoznak, fogyasztanak rendszeresen alkoholt, annak ellenére, hogy tudja mindenki, e két tevékenység maradandó károsodást, gyógyíthatatlan betegségeket okoz. Művelőik mégis teszik, és azért, amiért egyesek vágják magukat: kiváncsiságból, bűntudat miatt, másokhoz igazodnak vagy épp ellenkezőleg ki akarnak tűnni, örömet és felejtést remélnek, esetleg egyszerűen nem képesek abbahagyni.
Végezetül egy kis alternatíva: endorfin szabadul fel futásnál, hosszú távú úszásnál és gyaloglásnál is.
Legenda (olvasandó):
Öncsonkítás
Önmagukat bántalmazó tinik
Pio atya
