A szelídek

A VIII. D otthona a B épületben van, osztálytermük hajdan valamilyen laboratórium volt, szörnyű állapotban. Rendbetételéhez személyesen és nagyban járult hozzá az első oszi (a szülési szabadságon lévő magyartanárnő Albert-Buzási Margit) és a második oszi (a némettanárnő Portik Kinga) is tovább díszítette a falakat, úgy hogy az osztály ma a magyar és német kultúra békés egymás mellett élését hirdeti.

A diákok nagyon csendesek, de én emlékszem azért olyanra, hogy Norbert különös, semmihez sem hasonlító földöntúli hangok okozója volt (órán), s néhányukat halottam szívből jövő dogokat kiabálni tüntetésen, vagy ha úgy tetszik vonuláson. Tanárok között általános vélekedés, hogy nehéz őket szóra bírni, lusták beszélni, bár azt senki sem állítja, hogy ez az osztály gyengébb egy átlagos osztálynál, sőt. Jó pár tehetséges, szorgalmas, tájékozódott diák van eme közösségben. Csak valószínű divattá vált a körükben a szerénység, ami napjaink erkölcsileg züllött világában idegenül hat. Friss élményem, hogy Danielát mikor felelni hívtam, kijelentette, hogy nem tud semmit, fölösleges rá ma időt pazarolni, de egy kis unszolás után kiderült, hogy nyolcvan százalékban tudja az anyagot, csak nem kívánt tudásával hivalkodni.

erőszak elleni megmozduláson

Ma viszont egy másik arcukat is megmutatták, és ez a tolerancia. Ezek a fiatalok sokunknak  példát mutattak arról, hogy nem számít az, hogy ki milyen fajhoz tartozik, milyen a bőrszíne, milyen a kinézete, milyen idős, és hogy adott szituációban kisebbségben van.  Befogatták maguk közé Balázst, a halmozottan hátrányos kis feketét. Balázs nagyon csendes, viszont minden másban különbözik tőlük. De ők ezért nem nézték le, nem csúfolkodtak vele és megértően kezelték Balázs különös szokásait. Például amikor szó nélkül kiment az óráról, szelíden visszatessékelték, és Blanka kérésére felültették melléje a padra. Evelin előzékenyen hátrébb ült, hadd legyen elég helye a kicsinek. Szüneten sokat játszottak vele, a legbensőségesebb viszonyt Szidi alakítótta ki e kedves csótánnyal. Eduárd felvetette, hogy haza kéne vinni, de végül úgy döntöttek, hogy mivel Balázs egy közkincs, lakjon inkább az osztályban. Szereztek is neki két hatalmas dobozt, és a takarító nénivel is megbeszélték, hogy ne háborgassa.
  
                                                           
                                                  

én Szidi, ő Balázs

Balázs kérezetlenül távozni próbált

    

Hasonló témájú írások:

Iskola a Dombon: A vadak

Franz Kafka: Átváltozás