Néhány dolog sokáig emlékezetes marad számomra erről az áprilisi négy napos kirándulásról:
1) városnézések közben többen a csoportból kisebb megszakításokkal ilyesmiket kiabáltak: timpanon, pilaszter, csigadísz (voluta) bábos korlát (balusztrád), stb. A bábos korlát helyett Fekete Mátyás következetesen babás korlátot kiáltott)
2) Horváth Kovács Mátyás emígy köszöntötte az utcán valamilyen látványos munkát végző dolgozókat (valahányszor találkoztunk ilyenekkel): "Jó munkát emberek!" Aztán őt követve kórusban mindenki jó munkát kívánt.
3) Ákos többet készült a kirándulásra mint én
4) Ahogy Zsolt noszogatta a szolgálatkész német tanár nénit, hogy "... naaa én még nem kaptam... kérek még" (ételről volt szó)
5) Bécsben mindig miután leszálltunk valamilyen tömegközlekedési eszközről népszámlálás következett. Ez rendszerint úgy zajlott, hogy a 15 diák fegyelmezetten felemelt karral a falnak fordult - az arra járók nagy megrökönyödésére.
6) Amikor a Széll Kálmán téren a villamos zengett attól, hogy mindenki egy-egy csókolomot dobott a német tanár néni alkalmi beszélgető partnerének, aki a meghatódottságtól megjegyezte, hogy "milyen édesek". Aztán a megálló zengett attól, hogy "Édesek vagyunk!".
A kirándulás alatt a következő helyeken jártunk: kora délután érkeztünk Debrecenbe. Itt délután volt egy kis verseny, épületeket kellett megkeresnie, s egyes építészeti elemeket lefényképeznie a három csapatnak. A szállást (a Zeneművészeti Főiskola Kollégiumában) Szombathy András bácsi, a Bolyai János iskola tanára szerezte nekünk, aki kézrátétellel meggyógyította Czerán Zsolt “vértől elázott fejét” (Rus Balázs megfogalmazása) , és egy hatalmas doboz sós csodával ajándékozta meg a hálás csoportot.
Debrecen után
egy zsúfolt nap következett:
voltunk Hatvanban, Gödöllőn,
Vácon, Párkányban,
Komáromban, és
végül
Tatán szálltunk
meg.
 |
| Párkány - a háttérben Esztergom |
