Vágod?

Döbbenetes látvány egy pedagógus számára, ha észreveszi hogy egy diáknak össze vissza van karcolva, vagdosva az alkarja. Hatványozott a döbbenet abban az esetben, ha szülő vesz észre ilyesmit saját gyerekén. A legtöbb ember számára teljesen értelmezhetetlen az ilyen cselekedet, illetve a felnőttkorú, maguknak fizikai sérüléseket okozó személyeket, súlyos nehezen gyógyítható betegeknek tekintjük (a borderline személyiségzavar egyik jellemző tünete az önsértés, öncsonkítás).

Önmagukat vagdosó tinik esetében viszont nem annyire súlyos a helyzet. Általában. Biológiához kicsit is értő személy számára, nem titok, hogy fizikai sérülés esetén endorfinok szabadulnak fel a szervezetben, ami miatt a sérülés okozta fájdalmat kezdetben nem érezzük annyira, sőt más fájdalmunk (akár a "lelki" is) oldódik. Sok százezer év evolúciós öröksége ez, lehetővé teszi, hogy a megsebbzett élőlény ne a fájdalmán mélázzon, hanem el tudjon menekülni támadója elől.

Néhány évvel ezelőtti amerikai felmérés szerint a tinik közel egynegyede sebzi
meg magát legalább egyszer, abból a célból, hogy elnyomja a feszültséget, a pszichés fájdalmat. Mielőtt bárki is elégedetten csapna a térdére hogy lám, ez az őrültség is Amerikában született, s a globalizáció a hibás, amiért hozzánk is megérkezett, le kell szögezni, hogy a történelem folyamán az önsértés, nem volt elszigetelt jelenség, s ráadásul ha vallási köntösben jelent/jelenik  meg sokak számára elfogadottnak, csodálatra méltónak tűnt/tűnik Európában, Ázsiában, Afrikában egyaránt. Egyetlen példa a sok közül:a magyar Szent Margit sündisznóból készíttetett magának vezeklőövet.

flagellánsok (önostorozók) Goya festményén

 











A lényeg: a tinik nagy része önszántából felhagy az önvagdosással, kisebb része viszont függővé válhat. Diákok elbeszéléseiből ítélve iskolánkban is van ilyen eset. Valószínű hogy felszámolni, örökre megszüntetni a jelenséget nem lehet, de egy kis odafigyeléssel meg lehet akadályozni, hogy divattá váljon. Elsősorban a szülőknek kellene figyelmeseknek lenniük, már csak azért is, mert a karon kívül rejtetteb testrészeken is sebezhetik magukat a fiatalok. 

Ami a megbélyegzést illeti: fölösleges és álszent dolog lenne. Gondoljunk arra, hogy a felnőttek (vagy fiatalkorúak) közül hányan dohányoznak, fogyasztanak rendszeresen alkoholt, annak ellenére, hogy tudja mindenki, e két tevékenység maradandó károsodást, gyógyíthatatlan betegségeket okoz. Művelőik mégis teszik, és azért, amiért egyesek vágják magukat: kiváncsiságból, bűntudat miatt, másokhoz igazodnak vagy épp ellenkezőleg ki akarnak tűnni, örömet és felejtést remélnek, esetleg egyszerűen nem képesek abbahagyni. 

Végezetül egy kis alternatíva: endorfin szabadul fel futásnál, hosszú távú úszásnál és gyaloglásnál is. 

Legenda (olvasandó): 

Öncsonkítás 
 
Önmagukat bántalmazó tinik 

Pio atya 

Ingyenes kirándulás

ritkán fordul elő iskolánkban, hát még olyan, amelyiken még tápot is kapnak a résztvevők. A Maria Borşan tanítónő által megnyert 5OO ezer eurós pályázatból ugyanis arra is telik, hogy az Újságíró klub meg a Zöld vár lovagjai (több mint hatvan diák) össze-vissza kalandozzanak. 

Az első kirándulás alkalmával Szeben megyébe látogattunk. A kiránduláson magyar tagozatról 16 diák vett részt - egy igazolatlanul hiányzott (a projektben amúgy olyan arányban vesznek részt magyar diákok, amilyen arányban a magyar tagozat pedagógusai jelentkeztek a nyári képzésre).

Az első állomás Felek volt, ahol alig fértünk be a polgármesteri hivatalba, elkészült az első csoportképünk, Török József tanuló pózolt a szemétládánál (oszijának új mániája, hogy ilyesmiket fényképez), és megnéztük a Gheorghe Lazăr Múzeumot, ahol négy szobából minimum kettő nagyon tetszett a diákoknak. 



 Iskola a határon

A második állomás egy állomás mögötti suli volt. De ez nem egy akármilyen állomás ám, hanem egy igazi határállomás. Legalábbis az volt az Osztrák-Magyar Monarchia korában. Vöröstorony települést ekkor még Porcsesdnek (Porcesti) hívták, de az állomást Vöröstoronynak nevezték, végül fél évszázaddal a Monarchia szétesése után ez lett a település hivatalos neve, de ahogy Claudia Purece történelem szakos tanárnő is mondta, az idősebbek mai napig a régi nevet használják. 

Kezdetben az iskola az ortodox templom mellett működött, aztán a két világháború közötti időszakban beköltöztették az egyik vámépületbe. Azóta némileg átalakították, néhány éve pedig teljesen felújították. Az iskola Matei Basarab havaselvi vajda nevét viseli.

Miután megérkeztünk a diákok pozitívan értkelték a mellékhelységek állapotát,aztán a fánkot majd  játékosan ismerkedtek a helyiekkel.

Májai Henrietta gombos történetet mesél             Marina Ianuşevici angoltanárnő tevékenységet vezet

Az egyik játék arról szólt, hogy fel kellett venni egy kalapot, és egy gombról kellet történetet kitalálni. A magyar diákoknak kisebb nehézséget okozott a feladat, ezért bosszúból rövid de hajmeresztő mesékkel sokkolták kollégáikat. Szabó Anita tanuló leány például azt adta elő, hogy a nagytatája emlékbe adta neki gatyájának gombját, de ő elveszítette. 

Közben a tanárok is ettek a fánkból, és legeltették szemeiket a tanáriban található tökfejeken és egyébb kellemes látnivalókon, melyeket Claudia Purece tanárnő nagy kézséggel emelt le a szekrényekről. De a folyósók is ízlésesen voltak berendezve. 

 

Látogatás végi csoportkép Constantin Coropeţchi és Gheorghe Nistor igazgatókkal

Szebenben Purece tanárnő kalauzolta a diákokat, de a zöld lovagok magyar alakulata ezen már nem tudott részt venni, mert vezetőjük valamit félreértett, s így elszakadva a többiektől elsőnek rohazmozta meg a várost. Ennek az volt az előnye, hogy a kisebb csapat gyorsabban mozgott, nagyobb területen portyázott, vásárolni is volt ideje. A nagyon gyors gyerekek még plusz pontot is szereztek történelemből (a legfürgébbnek az országosan hírhedt taekwondo harcos Farkas Eszter bizonyult) A végén viszont Nagy Dalma tanuló leány volt a legboldogabb, mert mikor fordultunk ki a parkolóból, észrevette a buszból a földön lapuló pénztárcáját.

Képek: Nagy Dalma, Vad Avar, Henn-Vita Noémi, Kerekes Szilárd

Szép őszi hagyományaink

közé tartozik a Halloween, amit iskolánkban is illik ápolni. Az ünnep múltja igencsak színes. Kelta eredetű, aztán római elemekkel gazdagodott, az elnevezés már a keresztény korszakból származik (jelentése: mindenszentek éjszakája), a töklámpás (ahogy egyébként maga a tök is) Amerikai eredetű, korábban répaféléket használtak.

Riport az V. F-ben

- Lesz Halloween-bulitok?
- Igeeen.

- Ki szervezte az eseményt?
- Az angol tanárnéni.

- Az előző években volt ilyen rendezvényetek a suliban?
- Neeeem, csak farsang.

- És szerettétek volna, hogy legyen?
- Igeeen.

- Mondtátok ezt a tanítónéninek?
- Neeem.

- Mivel készültetetek most az ünnepre?
- Házi feladattal, kacagással, jóindulattal.

Mikor látta a riporter, hogy az ifjúság kezdi palira venni őt, abbahagyta a kérdezgetést, s feleltetni kezdett. Közben azért kiderült, hogy az osztályban van 4 boszorkány, 1 vámpír-boszorkány, 1 vámpír és 11 töklámpás. 

 Javaslatok a díszlettár felfrissítésére: Terrifying Old Costumes You Can't Unsee

az V. E-ben is állt a báll

 
 A VI. D rövid iskola körüli sétával tisztelgett a mindenszentek előtt, de megemlékezett a kitömött állatokról is. Az emelkedett hangulat könnyeket csalt az alsósok szemeibe.