"Felhők közt madarak szálltak, utánuk repülök tovább"

Miközben túl a vadalmafán Akio lágy furulyahangja bűvölte a nagyon kicsiket, pontban fél tízkor a karbantartó bácsi szinte teljesen észrevétlenül elballagott.






A vadalmafán innen is békés hangulat uralkodott, a hetedikes Czerán csendesen piszkált valamit, Forró-Bathó pedig az öreg füles ajtót. Egyik folyosón bóklászó tanár szeretettel és megértéssel tekintett az utolsó osztályfőnöki órára fél órás késéssel érkező Gazsira, és a rokon lelket vélte felfedezni benne.

Negyed óra múlva viszont már a feje tetején állt minden. Zsidó tanár bácsi átterelte Domokos tanár néni osztályát egy másik helyszínre, ahol szocialista szegfűket lengettek mindenkinek a feje fölött. Ráadásul kis kék jövevények is csatlakoztak hozzájuk.

Az érzékeny emberek döbbenete közepette egyszer csak megjelent Portik tanár néni osztálya felfelé lógó kék lufikkal. Nem telt el két perc sem, a nagy francia forradalom színei hirdették a kezdődő nagy eseményt. 

Aztán Pop Marius bácsi lila lufijai vonultak fel, és ekkor kezdett világossá válni, hogy mégsem lesz forradalom. Végül Bató tanár bácsi osztálya tört magának utat, és zöld lufijaikkal elfoglalták helyüket a kék lufik mellett. 

Ekkor e sorok írója kétségbeesetten valami sárga után kezdett kutatni, és megpillantotta az aligazgató néni mobilját, amit nem sikerült ugyan fényképpel dokumentálnia, de hazaérve ártatlan gyermeki örömmel  konstatálta a horogra akadt piros alapon kék feliratot.

Megkezdődött a szertartás, a hevesen dobogó szívek nagyjából megnyugodtak. Ugyanakkor nem lehetett nem észre venni, hogy a cipő nélküli néni és a nagy zöld bácsi készül valamire, a földön pedig gyerekek hevernek. 

Az igazgató bácsi is árnyaltan fogalmazott,  elmondta, hogy a szülők többségével jó viszonyban van az intézmény, de néhánnyal nem. Az aligazgató néni pedig azt mondta el, hogy mindenki egy hajó, és nem a pocsolyában kell rozsdásodni, hanem tengerre magyar, na jó, ezt nem pont így mondta, de csak volt itt valami kisebb összeesküvés, mert Portik tanárnő osztályát az Elveszett cirkálóval lepte meg. A lelkesítő szavak Gazsira mindenesetre hatottak, és elkezdte püfölni a lufiját.

Aztán a mindenre elszánt diákok (lufijaikkal együtt)

 ki lettek állítva, és mindenki 

anyanyelven írt oklevelet vehetett át.

 

A diákok legbátrabbjai is elmondták, amit ilyenkor el kell mondani, meg kell köszönni - a magyar osztályok részéről a hetedikes Budai Feri és nyolcadikos Nagy Heni.

 

Amit pedig a lufikról  kell még megjegyezni az az, hogy szimbolikusan is lehet őket értelmezni, mert a végén el lettek engedve, és mind el is menekültek, mint ama Ady-idézetnek tartott versben (?)  az alkonyati fecskék.  Persze volt, amelyik nem a végén repült el, hanem közben, és volt amelyiket erőszakkal kipukkasztották. Na de ez utóbbi kategóriát nem kell sehogy sem értelmezni.




A legelégedettebben elballagók minden bizonnyal a Bató tanár úr diákjai voltak, mert szép képes könyvet kaptak ajándékba.

    

                   Sok sikert!

Gyümölcs

Iskolánk néhány tanítónénije idén is összehozta a Pünkösdi Rózsa fesztivált. Pop Ilona Eszter tanító néni pedig lefényképezte a résztvevő osztályokat: 

 

 

Kozma Orsolya (III. E) az eseménnyel kapcsolatosan ezt nyilatkozta blogunkak: Ebben a tanévben csütörtököként 9- től roptuk a táncot a III. E- ben a tanci és Cs. Csaba tanárbácsi irányításával. A sok próba meghozta gyümölcsét: vajdaszentiványi táncunkat előadhattuk a suli által szervezett Pünkösdi Rózsa fesztiválon. A fiúk verbunkoltak, mi meg vígan énekeltünk, ezzel is biztatva őket. Jó volt, igaz volt! Remèljük, hogy jövőre még több vidék táncát megismerhetjük.

Hatodikosok felmérése

Hogy telt a tegnapi napotok, hogyan készültetek a mai nap nagy eseményére?

Bükkösi Orsolya (VI. D): A tegnap átnéztem az angol leckéket és a szavakat. Aztán a magyart és a románt. Kimentem játszani a barátaimmal, azután hazamentem és újból átnéztem mindent.

Réti Sarolta Adrienn (VI. D): A tegnap a mai tesztre úgy készültem, hogy átnéztem az angol szószedetet,  és lementem, hogy szellőztessem meg az agyamat. Miután hazamentem, olyan lelkesen készültem, hogy öröm volt rámnézni [...]. Utána a tesómmal foglalkoztam, aki bőgött. Utána zenét hallgattam.

 

Na milyen volt?

Tőkés József Roland (VI. E): Először izgultam, mert nem tudtam mi lesz a felmérőben. De könnyű volt. Két csoportra voltunk osztva. Az 1. csoport állatokról szóló szöveget kapott, de én a másodikban voltam, és a Jégkorszak 4-ről szóló szöveget kaptunk három nyelven: románul, magyarul és angolul. Holnap pedig fizikából, matekből és biológiából írunk, remélem az is ugyanilyen könnyű lesz, mint a mai!

Becze Dalma: A hatodikosok zárják a szintfelmérőt (volt tanítványunk cikke a SZÉKELYHONon)

Másodikos matek

Diosán Csilla tanító néni az idei tanévtől címzetes nálunk. Természetesen az ő osztálya is megmérettetett ma. A kicsik munkaideje 25 perc volt. A matematika dolgozattal véget ért az alsó tagozatosok szintfelmérője. 

 

Barikád, Démon, félelem, puskaropogás a II. E-ben

 

A szintfelmérés magyar nyelvből kétszer 25 percet tartott. Volt aki sikeresen  megvédte saját tudását, elbarikádozva magát tolltartóval s amivel még lehetett. A felmérés első része szövegértési feladatokból állt.  Az egyik szöveg a gólyáról szólt "melynek hangja távoli lövöldözésre emlékeztet. Így üdvözli társát a fészeknél". Azért itt meg kell jegyeznünk, hogy ez a gólyás történet nem tetszett a tanító néniknek s ezen kívül még néhány más dolog sem.(Lásd  volt tanítványunk, Becze Dalma cikkét a SZÉKELYHONon: Kevés a 25 perc a másodikosoknak)

 

Az igazi démon nem a háttérben leskelődő Pókember, hanem akit így hívnak: Márton Démon Adalbert.

A második rész fogalmazás volt, itt jelentős könnyítést jelenthetett a rajz, meg a segítő kérdések. A képen látható lányon kívül még az a két másodikos is meg volt ijedve, aki vagy tíz percre bezáródott az illemhelyre, s csak a karbantartó bácsi hősies fellépése nyomán szabadultak.