Anikóval miután nálunk végzett általában elektronikus formában értekeztem, de tüntetésen is találkoztuk már, igaz nem azon, amelyet az apukája szervezett (t.i. Székely Szabadság Napja), hanem egy másikon. Ha nagy ritkán komolyan társalogtunk, mindig összevesztünk világnézeti kérdéseken - pl. miért vannak hermafrodita (kétnemű) élőlények.
Anikót hetedikes korától ismerem, akkor jött át iskolánkba, most 24 éves. Kilencediktől a Bolyaiba járt. E bejegyzés tehát a légiós Graur Szabolcsról szóló után, a második ama sorozatból, mely azon diákjainkat kívánja bemutatni akiknek elszántsága, kitartása, helytállása, erkölcsi tartása, stb. példaértékű lehet. Anikó amúgy - mint korunk megannyi művelt személyisége - történelem szakon végzett a kolozsvári egyetemen, és jelenleg is ezen a téren képezi magát.
Egyetemista korában tűntek fel a Facebookon megosztott rajzai. Megkértem rajzoljon valamit Iskola a Dombon témára. Ő erre rajzolt néhány kihalt betontömböt egy domb tetejére, rajta egy hatalmas fekete bagollyal.
Döbbentem néztem a képet, mely semmit nem adott vissza addigi rajzai játékosságából és humorából. Jeleztem neki tapintatosan, hogy a rajz nem jó, és csináljon másikat, lehetőleg egy olyat, ami tele van élőlényekkel. (de nem volt türelmem várni, úgyhogy ez a kép lett a blog háttérképe, a blog címe alá, meg egy égből érkező kislányt helyeztem, melyet szintén ő rajzolt, és később zseniális módon kombináltam a Horváth Kovács Ádám által megrendelt kétnyelvű táblákkal, akkor ezek még nem voltak kifüggesztve) Aztán elkészült az új alkotás is, Anikó nagyon kitett magáért, mindenfélét oda rajzolt, de ezúttal az volt a kifogásom, hogy túl vakációs hangulatúra sikeredett.
Ezután született meg az "Iskola iskolaidőben" című munkája, ami szintén nagyon hosszú volt, de központi része néhány hétre (a legutóbbi nyári vakáció második felében) a blog címe alatt foglalt helyet.
Ezen kép mondanivalóját elkészülte után így fejtette ki:
Izsák Anikó: Jobboldalt a bácsi mindig megcsinálta a házi feladatait, ettől nőtt olyan nagyra a szakálla, de az a pozitív oldala a dolognak, hogy aki mindig megcsinálja a házi feladatait, az ráülhet a könyvekre, pipázhat, hülyeségeket találhat ki, és feltehet olyan kérdéseket, amire senki nem tud válaszolni, és nincs is semmi értelmük. A sűrű pöttyök a tudomány jelenlétét jelzik. Na....ott a kémikusok körül igaz, nincs sok tudomány, de ez nem szándékos, a szárnyas macskának látszik a pofáján, hogy az egészbe úgy csöppent, mint Pilátus a credóba.
K.Sz.: Hallod, a káposzták az iskola alatt mit csinálnak? Ezek amajó magok termései, amelyek termékeny talajba hulltak?
Izsák Anikó: Igen.
K. Sz.: Ilyen okos volnék, hogy elsőre eltaláltam? Megjegyzem elég képzett vagyok keresztény ikonográfiából...
Izsák Anikó: Ebben semmi keresztény ikonográfia, a rossz
gyerekeket az iskola alá szokták ásni, és az nagyon jót tesz a veteményeskertnek, amiből a kantin veszi a zöldségeit, úgyhogy az iskola önmagának termel élelmet, és ezért gazdaságos, és minden, a rossz gyermek pedig megújuló erőforrás.
K.Sz.: De a mi sulinknak nincs kantinja apafej!
Izsák Anikó: AKKOR KELL NEKI CSINÁLNI!
Anikóval még tovább folyt eme emelkedett beszélgetés, próbáltam rávenni hogy hajdani iskolás emlékei kapcsán egykori történelem tanárjáról mondjon néhány kedves szót, de erre mind egy másik történelem tanárját kezdte dicsérni, nem arra akire én gondoltam, ráadásul amaz egy másik iskolában tanította, tehát a riport további része nem érdekes e blog nyájas olvasói számára.
Két csoportra voltak osztva a negyedikes diákok a román vizsgán. A feladatok szinte kizárólag szövegértéssel kapcsolatosak voltak. Egyik csoport meséje a rókáról, a kígyóról és az emberről szólt, a másiké a szivárványról. 
A gyerekek egy része már egy fél óra elteltével izgett-mozgott, legszívesebben beadták volna dolgozatukat, de a felügyelő pedagógusok és az aligazgató néni is arra biztatta őket, hogy maradjanak még, és olvassák át alaposan, amit írtak. 
.jpg)
