A vadak

Miként vak tyúk is talál szemet, ez az osztály is
megtalálta a maga zsákját. A biológia labor a második otthonuk. 

A falakon, szekrényekben vadállatok,  szörnyeket ábrázoló rajzok (meglehet jó néhány oklevél is).  Van 3 porladozó meztelen csontvázuk is, az ősi április elsejei szokásnak mefelelően időnként felöltöztetik őket.


.
Bármelyik építészeti szakkönyvben találkozhatunk füles ablakkal. Meg nyilván sokszor a falnak is van füle. Füles ajtót viszont semmilyen szakirodalom nem ismer.


A VII. E nagyon boldog, ha a vetítés a tábla fölötti falra történik. 



Nem tehetnek arról, hogy ilyenek.  Szüleik is hasonlóak, a régi vezetést is állandóan táncoltatták, most sem nyugszanak, notórius bajkeverők, követelőzők (magyar nyelvű oklevelek, magyar osztályokban magyarul tudó tanárok tanítsák az idegennyelvet, technológiai nevelést, óraszámok lecsökkentése). Mikor a gyerekek gyilkos vágytól vezérelve tönkretették a kilincset, egyik szülő egész ajtót követelt az igazgatóságtól. Ráadásul magyar nyelvű kérvényben.


Mit csinál egy ilyen osztály Iskola Másként hét alatt?  Militáns szellemtől vezérelve az egykori Katonai Alreálisokolába látogat, ami ma Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, és ami ugye szintén nemzetiségi követelések színtere.

A sportiskolában Kádár Zoltán által megtartott paraolimpiával kapcsolatos előadáson bizony nem a legkényelmesebb ülni, igazából az övékéhez hasonló osztályban érzik jól magukat.

 

A nyolcadikosokkal együtt belevetik magukat a botanikus kert sűrűjébe.



 
A legjobb azonban az erdőben.A rádióriporter, műsorvezető osztályfőnök bácsit, akivel összefutnak az úton, az egy évvel ezelőtti iskola előtti megmozdulások alkalmával lehetett látni.

 

Figyelem! Itt az erdő elköltöztetése történik! 

Diákjaink ragadozó életformát folytatnak, de nincsenek még teljesen elveszve. A kitartó osztályfőnök  mindent megtesz, annak érdekében, hogy csíszolja a rossz szokásokat, erkölcsöket.

 





az Iskola Másként hét alatt készített képek szerzői: Domokos Erzsébet és Horváth Kovács Ádám

Országos Fürkész

Nagyváradon tartották a Fürkész országos szakaszát. Iskolánkból ketten jutottak tovább erre a versenyre: a harmadikos Forró-Bató Eszter Anna (Jánsosy Zsuzsanna osztálya) és a negyedikes Székely Dávid (Barabás Enikő osztálya). A tanügyminisztérium állta utazásuk költségének nagyobbik részét. De nagy szerencse volt, hogy pont ekkorák, mert ha idősebbek lennének, akkor saját költségükön kellet volna utazniuk.

A diákok persze nem csak a versenyen vettek részt, más programokat is szerveztek szervezők. Az oldalsó képen látható forgolódós játékon kívül például a Szigligeti Színház Lilliput társulatának előadását is meg lehetett nézni (ezen Veress Sándor megzenésített verseit adták elő a művészek), de volt kézműves program is.

Az alábbi képen pedig Mátyás Emőke néni van középre beállítva, egyrészt azért mert ő az Oktatási Minisztérium Kisebbségi Főosztájának óvodai és elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelője, másrészt azért, mert a verseny ügyvezető elnöke volt.

Fotó és információ Barabás Enikőtől és Jásnosy Zsuzsa tanítónénitől

Lőrinczi György lantkészítőnél

Az "Iskola Másként" hét utolsó napján néhány osztályfőnök az időjárás miatt lemondta előre eltervezett somostetői programját.  Zsidó József földrajztanár bácsi bátor osztálya arra szavazott, hogy mégis nekivágjanak az útnak. 

Volt még azonban egy másik osztály is, amely elindult rögtön kilenc óra után, de ők nem az Állatkertbe, hanem az Avram Iancu, régi nevén Rákóczi Ferenc utcába, Lőrinczi György lantkészítő műhelyébe igyekeztek.  

A műhely kicsi volt, ezért csak két csoportra oszolva tudtak bemenni a diákok. Először a lányok voltak bent, majd kb. húsz perc múlva a fiúk váltották őket. Az előadás alatt szó volt a lant történetéről,  de egy másik pengetős hangszerről, a vihueláról is. A gyerekek kézbe vehették a készülő hangszereket, megismerkedtek a hangszerek anyagával, a csontból készült ragasztóval, Orsi gyalulhatott is. 

A végén Lőrinczi bácsi gitározott is. A látogatók között két ötödikes is volt, ők nagyon örvendtek, hogy nem értesültek a somostetői kiruccanás elhalasztásáról, és így csatlakozhattak Ferencz Éva tanárnő osztályához.

Cikkek Lőrinczi Györgyről: 

Krónika: "Álmomban is illesztgetem a darabokat"

Szabadság: Hangszertörténet gyakorlati bemutatóval

A kiválasztottak

Robi egyik rajza

Mohai Ferencz Róbert  meghívója, mely Vad Avar jóvoltából az "Az osztályunk" nevű facebook csoportban jelent meg: 

MEGHÍVÓ

Tisztelt volt osztálytársak!

Szeretettel meghívjuk Önöket a Művészeti Líceum V.D

osztályának munkáit bemutató kiállításra, melyet 2014. április 8-án

Marosvásárhelyen a Köteles Sámuel utca 12 sz. alatt!

Üdvözlettel:

V.D  osztály

Robitól

Nagy Dalma: Az Iskola másként héten elmentünk egy képkiállításra az osztállyal.  Ott a Művészeti Líceum 5. D osztályának képeit állították ki. Amikor kezdték a bemutatót elénekeltek egy éneket, majd a kiválasztottak mondtak egy-egy rövid beszédet. Miután lejártak a beszédek, bementünk és megnéztük a képeket.

Sok szép rajz volt, az én figyelmemet egy gyönyörű páva rajza ragadta meg. Miután megnéztük az összes képet, kimentünk az udvarra, ahol finomabbnál finomabb sütemények közül lehetett választani, és enni. Utána majd összegyűlt egy helyre a szétszóródott osztály,és elindultunk hazafelé.

Farkas Eszter: "Mikor végig néztem a gyerekek rajzait nagyon meglepődtem a rajzokon . Ezek a gyerekek profi művészek!"

 

Májai Heni: "Nekem a legjobban az egyik rajz tetszett, amelyiken egy páva foltokból, pontokból és csíkocskákból állt, de a többi is nagyon szép volt!"

  

                  

Képek: Kerekes Szilárd, Szász Emese Rebeka és a kiválasztottak szülei

Az idegenek köztünk vannak (!), romák és magyarok jókedvűen a lábuk szárát csapkodták

(sokat ígérő cím után egy újabb meghatározhatatlan műfajú bejegyzés, melyben a lényeg elsikkad, az időrend felborul, de néhány érdekes részletre fény derül)

Kezdjük tehát mindjárt az elején, hogy világos legyen, miről van szó. Az alábbi képek főszereplője Jánosy Zsuzsa tanci. Az első képen Nyárádtő főterén, az Avram Iancu szobor közelében elegáns búcsút vesz az urától. Innen ugyanis egy gyermekszállító autóval folytatja útját Szeben (Hermanstadt, Sibiu) felé egy szimpatikus fiatalember vezetésével, ki végig autentikus népzenét hallgat majd az út során.  A második képen Zsuzsa tanító néni látható megint, ezúttal a reptéren, amint virággal várja a lengyel vendégeket, akik a sziléziai Gliwicéből jöttek. (E város a második világháború után került Lengyelországhoz, ekkor a német lakósok lábára útilaput kötöttek, s helyükbe lengyeleket telepítettek, akik Lengyelország keleti részéből érkeztek ide, mivel ez a terület akkor a Szovjetunióhoz került.) Az érkező lengyelekről nincs fénykép, mert ami van, az elmosódott. De megemlítjük, hogy Magda néni az úton elmesélte, hogy Erdélynek van lengyel neve is: Siedmiogród, ami annyit jelent, hogy "Hét vár" - vagyis a lengyelek a német Siebenbürgen-t fordították le saját nyelvükre. 

(Gliwice  német nyelvű képeslapon, Erdély címere lengyel szöveggel, Lengyelország címere)


De nem csak lengyelek, hanem portugálok, spanyolok, anyaországi magyarok, görögök és törökök is érkeztek hozzánk, akiket tartalmas műsorral örvendeztetett meg iskolánk. Itt került sor arra, amire a címben utaltunk. A műsor fénypontja a táncoslábú roma gyerekek szereplése volt. (róluk nincs fénykép, mert túl sötétre sikeredett). 

 

De még azelőtt végigvezettük a vendégeket iskolánkban.

Aztán a különböző vendég bácsik és nénik különböző osztályokban tartottak országukról egy-egy órát. A törökök az 5. D-ben, a jáki magyarok az V. E-ben. A jáki gyerekek a őslakós magyar gyerekekkel kerültek egy csoportba. A török néni nagyon örvendett, hogy az elma nálunk alma, s hogy a sapka is valami hasonló, de nem vagyunk meggyőződve arról, hogy megértette, hogy a helyiek és a jákiak is ugyanazt a nyelvet beszélik, mert a végén a ceai (románul: tea) szót is emlegetni kezdte, mint közös kincset. 

 

Aztán voltunk a polgármesteri hivatalban, ahol nem a polgármester bácsi fogadott, hanem mások, és a régi városháza tornyában, ahonnan megnéztük a várost. Egyik ide illeszthető képünkön tehát Dobos Katalin jáki tanárnő fényképezi Palányi Rita kolléganőjét a magasban, az Iskola a Dombon remek fotósa pedig, a jáki magyarok két sofőrjét kapta lencse végre, vagy vette egy kalap alá. Palányi Rita tanárnőről pedig a facebook jóvoltából van egy Királyhágón készült képünk, ami jobb mint ami toronyban készült. 

  

Ebéd után a vendégek visszatértek az iskolába, ahol valamilyen kvízen vettek részt, ezzel kapcsolatban van egy fotónk, amin a projekt talán leglelkesebb tanító nénije, Tót(h) Hajni ragasztgat valamiket, a görög bácsi meg ajtó mögött áll, de nem egyedül.

Aztán megnéztük a várost közelebbről is, bár mivel jelentős késésben voltunk, egy templomba sem mentünk be. A keddi napon a vendégek Brassóba és Segesvárra látogattak el.

Egyébb érdekes részletek


Mindenki figyel:

 

Mindenki mutogat:
(Farkas Eszter az oklevelét, Dávid Balázs amit tud, magyar gyerekek amit a török tanároktól kaptak)