Édesek vagyunk

Néhány dolog sokáig emlékezetes marad számomra erről az áprilisi négy napos kirándulásról:

1) városnézések közben többen a csoportból kisebb megszakításokkal ilyesmiket kiabáltak: timpanon, pilaszter, csigadísz (voluta) bábos korlát (balusztrád), stb. A bábos korlát helyett Fekete Mátyás következetesen babás korlátot kiáltott)

2) Horváth Kovács Mátyás emígy köszöntötte az utcán valamilyen látványos munkát végző dolgozókat (valahányszor találkoztunk ilyenekkel): "Jó munkát emberek!" Aztán őt követve kórusban mindenki jó munkát kívánt.

3) Ákos többet készült a kirándulásra mint én

4) Ahogy Zsolt noszogatta a szolgálatkész német tanár nénit, hogy "... naaa én még nem kaptam... kérek még" (ételről volt szó)

5) Bécsben mindig miután leszálltunk valamilyen tömegközlekedési eszközről népszámlálás következett. Ez rendszerint úgy zajlott, hogy a 15 diák fegyelmezetten felemelt karral a falnak fordult - az arra járók nagy megrökönyödésére.

6) Amikor a Széll Kálmán téren a villamos zengett attól, hogy mindenki egy-egy csókolomot dobott a  német tanár néni alkalmi beszélgető partnerének, aki a meghatódottságtól megjegyezte, hogy "milyen édesek". Aztán a megálló zengett attól, hogy "Édesek vagyunk!".

A kirándulás alatt a következő helyeken jártunk: kora délután érkeztünk Debrecenbe. Itt délután volt egy kis verseny, épületeket kellett megkeresnie, s egyes építészeti elemeket lefényképeznie a három csapatnak.  A szállást (a Zeneművészeti Főiskola Kollégiumában) Szombathy András bácsi, a Bolyai János iskola tanára szerezte nekünk, aki kézrátétellel meggyógyította Czerán Zsolt “vértől  elázott  fejét” (Rus Balázs megfogalmazása) , és egy hatalmas doboz sós csodával ajándékozta meg a hálás csoportot.

Debrecen után egy zsúfolt nap következett: voltunk Hatvanban, Gödöllőn, Vácon, Párkányban, Komáromban, és végül Tatán szálltunk meg.

Párkány - a háttérben Esztergom

A harmadik napon Bécsben mászkáltunk, többek között itt voltnunk: Shönbrunn Karlsplatz,Stephansplatz Hundertwasser-ház, Prater. Este 11 óra körül már a Budapest felé száguldozó kisbuszon bóbiskoltunk.

Aztán 9-én délelőtt Pesten sétáltunk a Nyugati Pályaudvar, a Dohány utcai zsinagóga  és a Keleti Pályaudvar közötti háromszögben. 

Képek:  Kerekes Szilárd

másodszor másként

Az idén az Iskola máskéntnek (Școala Altfel) titulált hét szép új nevet kapott: Să știi mai multe, să fii mai bun vagyis Tudj többet, legyél jobb, ami értelmetlen. Vagyis a névváltoztatás volt értelmetlen, fölösleges, mert mindenki a régi nevén emlegette. Amúgy meg talán inkább a nagyobb osztályok számára van értelme ennek a hétnek, mivel a rendes tanév idején náluk van kevesebb lehetőség arra, hogy 2-3-4-5 órás programokat szervezzünk egy osztálynak.

Annyi változás volt még, hogy a magyar tagozatos diákoknak és pedagógusoknak egy nappal rövidebb volt a hét, hiszen a "magyar húsvét" hétfőjén nem kellett iskolába jönnünk.

És az időjárás is más volt  mint a tavaly. Bár a keddet még remekül ki lehetett használni, arra hogy kiruccanjunk várost nézni, vagy éppen hegyimentős bemutatóra menjünk. 

De a Sapientiás bemutató sem volt kutya!

Nem maradhatott ki a nevelő koncert, ami rendkívül élvezetes és könnyen érthető volt diákjaink számára, hiszen rajzfilm- és filmdalokat adott elő a Neumarkt Brass Quintet. 

 És jó volt pirosba öltözni meg játszani.

De a történelem versenyen elszabadultak az indulatok, amikor Gavrilo Principet elfogták, illetve amikor Norbi sikertelenül próbálta meggyőzni Tamást arról, hogy Szerbiát meg kell támadni.

 Bernád Enikő tanárnő azonban megnyugtatta a kedélyeket, s a közös lakoma még inkább. 

A körbeülés is pont ilyen nyugtató hatású, főleg ha óriási pókhálókat is szőnek a résztvevők.

Vagy a látogatás a vízszolgáltató vállalatnál.

A kirándulás pedig lehetőséget nyújtott az ismerkedésre.

  

Képek: Domokos Erzsébet, Kerekes Szilárd, Kozma Rozália, Péterfy Erika, Szász Emese Rebeka